Budapest Régiségei 3. (1891)

Hampel József: Aquincumi temetők : 1881-1882. évi följegyzések alapján 47-80

79 e szerint itt arról volna szó, hogy Peculiaris a város (ezen) kapujának díszítését a városnak ajándékul adta. Ez ajándékról, melynek elég jelentékenynek kellett lennie, hogy a tényt külön megörökítsék, maga a kapu bejárás alatt fölállított föliratos emlék adott hírt és ha ez volt a czélja, akkor magának Peculiarisnak domborműves arczképe díszíthette a tábla fölületén látható mélyedést. Ismeretes tény, hogy Septímius Severus emelte Aquincumot colonia rangjára, e tényt a hálás város azzal ismerte el, hogy szokás szerint fölvette újjáalapítója nevét, melléknév gyanánt.* Ezt a melléknevet adja Peculiaris a föliratban új lakóhelyének. Azt hiszem tehát, hogy e föliratot Septimius Severus életében állították föl és a kapúdíszítés, a város új körfalával, illetőleg új tornyos kapuja építésével függött össze, melyre az új colonisatio alkalmat adott. Még egy lépéssel tovább menve, azt tartom : nem véletlenség, hogy épen a hegy tövében elvonuló út menti temetőben használták föl azt a követ sírrakásra. A Victoria-téglavető közelében vonulhatott a régi római út és a hol ez az út Aquincumba torkolt, ott állhatott Aquincum egyik, éjszaknyugati kapuja. E kapu aljába falazhatták be hitem szerint a 193—211. években a Peculiarisféle föliratos emléket. c) Emlék a\ újlaki téglavető vidékéről. Ugyancsak a bécsi út mentén, de már Ó-Buda és Újlak ssélén, terűi el az újlaki részvénytársulat téglavetője, melynek vidékén már évtizedek óta minden jelentékeny földmozgatáskor találnak római sírokat. 1882. évi január első napjaiban történt, hogy ezen téglavetőtől keletre, túl az úton, az ú. n. királydomb közeiében, olasz munkások egy partosabb helyről elszállították a földet s ekkor több, kőtáblákból és téglákból rakott sírt romboltak el. Mikor január 6-ikán ott jártam, szerte csontokat és sok törmelékkövet láttam. Az újlaki téglavető igazgatója, Kudelka úrnak köszönhető, hogy a n. múzeumnak megmenthettem egy domborműves síremlék töredékét. Más dombormű, melyet Kudelka úr a múzeumnak szánt, éj idején eltűnt. A megmentett emléket föltűnteti az V. tábla 1. rajza. Csúcsba futó orom alatt, mélyített fölületű kőmedaillonban katona mellképét látjuk. A faragvány durvasága daczára, megkülönböztethetjük rajta az alsó és felső öltönyt, mely alól mindkét keze látszik ki, jobbja két ujját kinyújtja, baljában tekercs félét tart, háta mögött lándsáját látjuk. A kőkorong alsó széléből letört czövekféle áll ki; lehet, hogy ezzel volt a sírfölé erősítve. * Csak a jelen föliratban és még egy római föliratban C. J. L. fordul elő.