Budapest Régiségei 3. (1891)

Hampel József: Aquincumi temetők : 1881-1882. évi följegyzések alapján 47-80

. V. EREDMÉNYEK. Az itt röviden áttekintett temetőkön kívül, ismerünk Aquincum közelebbi határában még egy sírcsoportot, a város legszélén, éjszakon, az Illésriialom környékén, ahol K. P. és Thaiss 1830 április havában, a Duna partján, az óbudai sziget felső csúcsának átellenében, egy homokos dombon két «nagyobb és kisebb sarkophágnak s némely emlékköveknek romiadékait» látták.* Tapasztalásaikat leírván, nevezett szemtanúk azt mondják, hogy találtak csontokat is és néhány római téglát a domb szakadásában, melyet a Duna mos és a homokgödröket őrző asszonyoktól tudták meg, hogy alkalmilag egész boltozatra akadtak, de a téglákat az emberek magukkal vitték. Végűi a város déli határától, körülbelül az újlaki határároktól kezdve a Margithídig, házak építésénél és a közúton folyó vízvezetéki, gázcsőrakási s egyéb földmunkálatoknál a mai szintalaj alatt néhol két-három méternyi mélységben, különböző időkben, koporsók nagy száma került elé, köztük több olyan, melynek tartalma arról tanúskodik, hogy ez volt a jobbmódú aquincumi polgárság temetkezési helye. E sírok nagy része ismeretes az irodalomból, de kívánatos volna együttes tárgyalásuk és összefüggő bemutatásuk, a mi a jelen tanulmány keretén túlmenne. E helyütt csak azért említettük e két szélső temető csoportot, mert kiegészítik azt a képet, melyet az előbb tárgyalt aquincumi temetőkkel együtt a város hozzávető terjedelméről, nyerhetünk. Az éjszaki, nyugati és déli temetők jelzik a város külső részét. A középső temetőcsoportok (raktárréti, szeszgyári csoportok), külön választották a katonai tábort és környékén keletkezett tábori várost a coloniától, melynek terjedelme körülbelül összetalál a mai ó-budai belsőségek területével. Az a párhuzány tehát, melyet Salamon Ferencz, Aquincumnak szán és melynek térfogatát 1166 holdra teszi,** közepén temetőknek szolgáló lakatlan űrt mutat. Nem lehet tehát, míg az összes temetőzóna terűletét nem ismerjük, Aquincum térfogatát vagy lakosságának számát biztosan megállapítani. * Sas I. 1851. 150—152. 11. Ugyanott közölnek három föliratot, mely a C. I. L.-ból kimaradt. ** Salamon Ferencz: Budapest törtenete I. 599.