Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

22 század kellett. Egy —• több százezer főből álló — nép, mely állandóul megmarad lakhelyein, még idegen elemek közepette is igen sokáig megtartja nyelvét és nemzetiségét: erre még most is van akárhány példa Európában. A bolgárok elszlávosodása nagyobb mértékben tulajdonkép 861-tői, a kereszténység fölvételétől vette kezdetét, miután Method és Cyrill tanítványai a németek által Morvaországból karhatalommal elűzött papok magukkal hozván a szláv liturgiát, a bolgárokat térítgették, és a szláv nyelvre lefordított bibliát és egyéb egyházi könyveket adtak kezökbe. A hittérítés itt is sok vérbe került : az ezt erőszakolt Boris fejedelem ellen föllázadtak az országnagyok és lakhelyét körülzárolták ; hívei megszabadíták a fejedelmet, és mindjárt ezután ötvenkét bolgár főembernek lába elé hullott a feje. 688-ik év körül Kubrat negyedik fia — nevét, fájdalom! nem tartotta meg a történelem — a bolgár népnek neki jutott másik ötödrészével (Kubrat öt fiának mindegyike egyenlőképen részeltetett az örökségben) kimozdulván a Don és Volga mellékéről, a bolgárok ős hazájából, az avar khánnál befogadásért esedezett, és miután meghódolt neki, népe számára a Tisza és Maros mellékét kapta szállásul. Ezt jegyezzük jól meg ! a bolgár népnek épen olyan nagy része, mint a milyen a délszlávoknak balkán-félszigeti tartományait foglalta volt el, avar földön, a mai Magyarország déli részein telepedett le, és az avar khán fenhatósága alatt önálló, a szaván- és dunántúli bolgároktól független életet élt. A szláv írók, kik ezt jól tudják, —• Safarik is nyíltan említi — ezeket az avar bolgárokat amazokkal szeretik összevegyíteni, és itt az Al-Dunánál, illetőleg a Duna, Tisza és Maros közén és a Balkán-félszigeten letelepült bolgárokból — kik, szerintük, mindnyájan szlávokká lettek -^ egy nagy Bolgárországot csinálnak, mint a minőnek az éjszaknyugati szlávoknál Svatopluk rövid életű hódításait szeretnék föltüntetni, Mondanunk sem kell, hogy ez szántszándékos ferdítése és hamisítása a történelemnek. Tudjuk, hogy az avarok és a görögök, illetőleg a bolgárok közt a határt a belgrádi Duna képezte. Ily nagy és szép területnek elkobzását az avarok nem tűrték volna; az itteni bolgárok sem vágyódhattak az egyesülésre, melynek a Kubrat-testvérek versenygése és egymás elleni irígykedése is útjában állott, de a balkáni bolgároknál mindjárt a beköltözésöket követte első század folyamán gyakori zavargás és forradalom dúlt, melynek vége az lett, hogy a Kubrat-dynastiát 762-ben az utolsó emberig lemészárolták, és 208,000 főre menő szlávság költözött ki Kis-Ázsiába; azután pedig a pártoskodás és egymás elleni gyűlölködés még soká tartott. Ez az esemény is azt mutatja, hogy az eredeti bolgár nemzet még egy század múlva is nagy túlsúlyban volt a szlávság fölött ; képzelhetjük azt is, hogy az elköltözőitek az ottani szlávság javát képezték.