Budapest Régiségei 3. (1891)
Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40
Az avar földön letelepült bolgárok tehát a balkáni bolgárokkal nem vegyültek össze, velők nem egyesültek, ezek nem szlávosodtak el, hanem a maguk valóságában és eredetiségében megmaradtak egész addig, míg magyar alattvalókká nem lettek. Eddig tehát az avarok bírta földön letelepült szlávok nyomára nem akadhattunk. De az avarok politikája nyugat felé gravitált, elfoglalták az egész Dunántúlt, a régi Pannoniát, egész Ausztriát az Enns folyóig; a szlávok sem délről, sem nyugatról nem költözhettek be az ő földjükre. 705-től 823-ig lefolyt századon át a balkáni bolgárok szakadatlanul a görög császárokkal háborúskodtak «és távol tartották magukat az avarok birtokaitól. A csehek első mythikus fejedelme, Samo, csakó^ 1 körül jelentkezik a történelemben mint mesés alak, és az éjszak-nyugati szlávok ezentúl kezdtek csoportosodni a német fenhatóság alatt volt területeken apróbb fejedelmeik körül. Az avarokhoz közelebb esett morvákról, — kikhez a pánszláv írók a mi tótjainkat is már az akkori időben számítani soha el nem mulasztják — tehát a morva-szlávokról az avarok korában nem tudunk semmit. Safarik írja, hogy « a morvák törtenetét egész a VIII. századig el nem oszlatható mély homály födi», írja továbbá, hogy »a% avar uralom virágkorában, a morvákról és szlovákokról sehol még említés sem fordul elő, és hogy a\ avaroknak Nagy Károly által ycó-ban történt legyőzésük után, ebeknek földje, melyet a mai Ausztriában és a magyar Dunántúl bírtak, a németek kezére került». És ugyanezen földet rendelte ki Nagy Károly a legyőzött avarok és az ekkor már oda ellátogatott szlávok lakóhelyéül ; megszállották azt a németek és nevezetesen a bajorok is ; a mostani Magyarország szélein pedig a király őrgrófságokat alakított, akkor meg nem határozhatott kiterjedéssel ; annyit azonban biztosan tudunk, hogy az egyik a Karantán: a Drávától a Balatonig; a másik pedig, az Ausztriai: a Balatontól a Dunáig terjedt. Az avarok tehát legyőzetésük után is «megfogytak bár», de megmaradtak saját fejedelmeik, vagyis khánjaik alatt régi lakhelyeiken és csakis uralmuk megszűntével, a VIII. század legvégén, látjuk a morva-szlávokat az ő közelökben mint települőket föltűnni. Khánjuk fölvette a keresztségét és a Theodor nevet, panaszt emelt Károly királynál a morvák túlkapásai miatt, ez a Petronell és Szombathely közötti területet rendelte ki számukra, de köztük és a morvák közt még nem szűnt meg a viszálykodás ; 81 i-ben Zaüch és Tudun fejedelmeik, valamint a morvák küldöttei a regensburgi országgyűlés elé vitték panaszaikat, hol a király maga mondott ítéletet az ő ügyükben, mely a perlekedők közt tartósabb békét eszközölt vala, úgy, hogy Urolf és Reginhard passaui püspökök az avarok megtérítésén jó sikerrel fáradozhattak. A mondottakból, melyekben dióhéjba szorítva híven adtam elő a törté-