Budapest Régiségei 3. (1891)
Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139
Átriumunk két felén mindössze két-két oly szoba fekszik, melyek belőle hozzáférhetők voltak. A különbség köztük első tekintetre szembeszökő. Egyedül a délnek esők voltak ugyanis fűthetők (8. ábra). De mintha eredetileg ezek sem lettek volna azok. Minden jel arra mutat, hogy csak utólag látták el fűtőberendezéssel. A felső padozat, vagyis az, a melyen át a szobák fűltek, teljesen elpusztulván, a hypocaustum szerkezete összes fenmaradt részleteivel előttünk áll. Már maga az a körülmény feltűnő, hogy talaja egy szintben van az atrium padozatával. Rendszerint annyival mélyebben szokott feküdni, a mekkora az alfűtés magassága, úgy hogy az összes helyiségek padozata, akár voltak fűthetők, akár nem, egy síkban volt. Már pedig ez esetben csak lépcsőkön lehetett a mélyebb fekvésű átriumból a 2 számú helyiségbe följumi. A bejárat (b) 1*25 m. széles küszöbe még eredeti helyén van meg ; 5 2 cméterrel fekszik az atrium padozata fölött: ekkora volt tehát a hypocaustum magassága. Hasonlóképen in situ van az ajtó küszöbköve (c), melyen át a 3 számú helyiség az előbbi felől hozzáférhető volt. 1 '52 m. széles s az előbbi küszöbbel egy magasságban fekszik. Volna azonban még kétség, elég a mai hypocaustum talaját és oldalfalait szemügyre venni. A talaj gondos terrazzoburkolata azonos az atrium s a többi helyiségek padozatával. Hasonlókép az oldalak vakolata semmiben sem különbözik a két szobának az alfűtés fölé eső falrészekétől. Végül ott látjuk a szegleteket kitöltő negyedkörpálczikákat, világos bizonyítékául annak, hogy a mai hypocaustum talaja eredetileg a szóban forgó két szoba padozatát képezte. Az indok, mely az alfűtés utólagos beillesztését szükségessé tette, egyedül hazánk zord éghajlatában kereshető. Az ásatások folyamán eddig napfényre került lakóházak között nincs egy sem, mely fűthető helyiségek híjával volna. Rendszerint azonban nem az egész padozat alatti rész volt üres, hanem csak egy része, és pedig oly formán, hogy a fűtőkemenczével kapcsolatos csatornák ágaztak szét a padozat alá, a többi részében pedig a feltöltött földmasszán nyugodott. Ugyancsak ilyen a 2 és 3 szoba alfűtésének berendezése. A déli zárfal közepe táján (a), éppen a két helyiség közé eső válaszfallal szemközt át van törve a fal; a 75 cm. széles és 45 cm. magas nyílás oldalait, nemkülönben alul és felül is trachytlemezek bélelik. Ez utóbbiakat annyira megviselte a hosszas tüzelés, hogy most a szabad levegő behatása alatt a teljes szétmállással fenyegetnek. A fűtés a kivül eső térről történt, maga a kemencze elhelyezése pedig lehetővé tette, hogy egyidőben mind a két szoba padozata alá jusson el az ott felhevített levegő. A légvezető csatornák oldalai legnagyobb részben még épek, az alaprajzon schraffirozás által vannak feltüntetve. A két helyiségé előbb a nyugotnak eső válaszfal mentén húzódik egy darabig, majd kelet