Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

129 fele törik meg s a bejáratnál ér véget. A másik szoba nagyobb mértékben volt fűthető. A csatorna oldalfalai széjjel mennek s így nagyobb teret hagynak szabadon, a melyből a padozat átmelegedett. Különben a padozatot nemcsak e helyütt, hanem a szűkebb csatornák felett is trachytpillérek tartották. Szerkezetét megismerjük a törmelékben lelt kisebb-nagyobb töredékeiből. A pilléreken közvetlenül négyszögű trachytlapok pihentek s ezeken dupla terrazzoréteg 7—8 cm, vastagságban. Csak olyan volt az tehát, mint egyebütt. Ennyit a két szoba berendezéséről. Ha még figyelembe veszszük, hogy mindkét helyiség hossza 4*80 m., a második számú szélessége pedig 3*50 m., a harmadik számúé meg 3 "48 m. volt, szóval mindkettő csekély térfogattal birt, úgy rendeltetésöket illetőleg bátran megnyugodhatunk ama feltevésben, hogy a család hálóhélyiségeiül szolgáltak. Elhelyezésre teljesen összevág velők az atrium túlsó oldalán levő két, 4 és 5 számú szoba. Méreteik is körülbelül ugyanazok. Szélességük 3*8$ m., a hosszaság a negyedik számúnál 3*45 m., az ötödik számúnál yyo m. Sőt a bejáratok elhelyezését illetőleg is csak annyiban van eltérés, hogy az ötödik helyiség, eltekintve attól, hogy a negyedik szobával egy 1*20 m. széles ajtóval (e) állott összeköttetésben, közvetlenül az átriumból is, épúgy mint a negyedik számú, hozzá volt férhető. A küszöbkövek mindenütt még in situ vannak. A negyedik számú helyiség bejáratáé (d) 1 "2.5 m. széles, az ötödik szobába vezetőé (f) szintén 1*215 m.. Valamennyinek szerkezete dupla ajtószárnyak létezését tételezi fel. Különben a két helyiség sajátossága szemben a túlsó oldalon fekvőkkel, mint már jeleztük, abban állott, hogy nem voltak fűthetők. A bejáratok küszöbei, nemkülönben a padozatok, melyeknek terrazzoburkolata elég jó fentartásban maradt napjainkra, az atrium niveaujával egy magasságban fekszenek. A szegleteket az ismert negyedkörpálczikák töltik ki. A mennyiben a második és harmadik szobában, tekintettel fűtési berendezésökre, az alvó helyiségeket véltük felismerhetni, úgy az utóbbiak csak a nappali tartózkodásra s azon esetben is, főleg a nyári időszak alatt, lehettek szánva. Az eddigiekben leírt atrium s a vele kapcsolatos mellékhelyiségek mindenesetre a római lahóház lényeges alkotó részeit képezték. Még sem foglalták magukban mindazon részeket, melyekből egy római lakóház állani szokott. Az átriumon túl rendszerint egy második oszlopos udvar (peristylium) következik, melyet ugyancsak kis szobák, nevezetesen a konyha és étkező helyiségek fognak körül. Nálunk az atrium hátfalával véget ért az épület. Mögötte csatorna vonul el, a mi eléggé mutatja, hogy nem terjeszkedhetett tovább. Ellenben azt találjuk, hogy az átriumba a fönnebb leírt széles bejárat nem Budapest Régiségei. III.