Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

m. helyett, csak egy szűk köz vonult. Észak felé a munkálatok kiterjesztését könynyen érthetőleg az említett mezei út szabta meg. Különben már a római korban is út vezetett erre. így a fürdőépület nem nyúlik az útba bele, legszélén feküdt a kemencze, s az is teljesen ki volt bontható. Hasonlókép megleltük a szóban forgó épületromoknak is északi határát azon a részen, a hol az útig hatoltunk előre. De biztosra vehető az azért az ennyire föl nem takart darabon is. Csakhogy az, a mi azon helyen netán még a föld alatt lappang, vajmi kevéssé figyelemre méltó lehet. A mi a kiásott terület déli oldalát illeti, legfölebb a nyugotnak eső falcsoportot gondolom annyira, a mennyire határoknak, egyébként a falak délebbre folytatódnak, illetve megszakadnak, a nélkül hogy záródásukat constatais lehetne. A falak ezen megcsonkítása egészen rendszeresnek mutatkozván, egyelőre kárba veszett munkának tartottam volna különösen a délkeleti sarok folytatólagos felfedését. Hogy ezáltal az erre terjedő romok értelmezése mennyire meg van nehezítve, nem szorul bővebb magyarázatra. Végigtekintve immár az ilyen formán körülhatárolt falmaradványok felett, maga az alaprajz könnyen reávezet, hogy a falak két csoportba tartoznak. A válaszvonalat annyival könnyebb felismerni, hogy elég széles utcza (A) megy közbül. Észak-déli irányt követvén, a mostani mezei út helyén létezett római utczából ágazik ki. Felette érdekes e kiágazás helyén nyugoti sarka. Még in situ áll ugyanis a védelmére szolgált kerekvető, egy durván kerekre megfaragott s felül legömbölyített, 0.5 5 m. magas kőhenger. Kissé a saroknak neki dől. Valószínűleg a túlsó sarkon sem hiányzott hasonló kerékvető, csakhogy itt az egész oldalfallal együtt elpusztulhatott. Ez utóbbiból mégis annyi nyom maradt fenn, hogy az utcza keleti oldala felől semmi kétség sem lehet. E szerint szélessége is mindenütt pontosán megállapítható. Átlag 4*90 m., csupán déli részében szűkül össze annyiban, hogy a nyugoti épületcsoport erre épült félkörű apsisa a homlokzatból teljesen kilép. Kövezetét nagy, szabálytalan alakú mészkőlapok képezték. Némi maradványai láthatók még a déli részen, az imént említett apsis alatt. Középütt a kövezet alatt minden bizonynyal csatorna ment. Ebbe ömlött egyebek közt az a víz is, melyet az apsis végén elhelyezett tégelyszerűleg kivájt kőlap felfogott. Az ugyancsak az utczába kinyúló s részben kövezete alá esett két kemenczéről, melyek a nyugoti telep egyes osztályainak fűtésére szolgáltak, ez utóbbiakkal kapcsolatban emlékezünk meg bővebben. Mindenek előtt nézzük az A utczától nyugotnak eső falak csoportját. Oly felirat vagy bármely más oly bizonyíték, mely ezen épület rendeltetését határozottan megjelölné, nem akadt. Magukra a romokra vagyunk tehát utalva s részben az alaprajzból, részben pedig az egyes helyiségek berendezéséből lehet egyedül arra következtetnünk, minő épülettel van dolgunk.