Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

I2Ó A középületek sokkal typikusabb formát öltöttek, sem hogy attól — legalább lényegében — még a legtávolabb eső provinciák városában is eltérhettek volna. Maguk az eddigi papföldi ásatások eléggé meggyőzhettek róla. Már pedig hiába igyekszünk ezek sorában a mi épületünkhöz analógiát találni. Egyedül a lakóházak voltak azok, a melyek ugyan szintén typikus formát nyertek, mégis a helyi viszonyok, nemkülönben egyesek tetszése szerint sokkal változatosabb alakban épülhettek, mint a hogy ez a középületeknél lehetséges volt. Ama megállapodott schemától, melyet különösen a pompeiibeli házak legtöbbjénél alkalmunk van látni, teljesen elütő, helyesebben arra legkevésbbé emlékeztető építésmódot rendszerint csak a legigénytelenebb magánházak mutatnak. A vagyonosabbakéinál azonban többnyire az egyik vagy másik rész annyira typikus, hogy azonnal felismerhető az egész épület rendeltetése. Ily része van a mi telepünknek is s ez az i számú tér a két oldalt elhelyezett kisebb szobákkal együtt. Lássuk először is ezt s úgy térjünk át aztán a szomszédos részekre. Már maga a meglepő széles bejárat (a), mely az í számú tér keleti oldalának mintegy felét elfoglalja, elárulja, hogy nem vezethet egyszerű szobahelyiségbe. A két darabból álló küszöbkő hossza 2"8o m. Két végén a kifelé néző ütközőlécz tövében kerek lyukak vannak fúrva, a melyekbe az ajtószárnyak eresztve voltak. Elzárásuk, ha ugyan egyáltalán elzárhatók voltak, úgy történt, hogy belülről az ajtófelekbe keresztgerendát illesztettek be. A retesz befogadására szolgáló négyszögű lyuk hiányzik ugyanis a küszöb közepén. Átlépve rajta, mégis első benyomásra úgy tetszik, mintha közönséges szobahelyiségben volnánk. Arra vall első sorban nem épen nagynak mondható térfogata. Hossza yóo m., szélessége 7 m. De még inkább a mellett látszik szólani belső kiállítása, jelesen a padló. Ma ugyan a talaj több helyütt tetemesen alásüppedt, de szinte egész terjedelmében fedi még a terrazzo-burkolat. Sőt helyenként a falak alsó szegletében még ott látjuk a szokásos negyedkörpálczikákat, a minőkkel rendszerint csak szobahelyiségekben találkozunk. Kevésbé lephet meg az oldalfalak vakolatburkolata s annak befestése, mely helyenként még egész frisseségében került napfényre. Túlnyomó részben a vörös szín az uralkodó. Ha mindezek daczára sem tekinthetjük egyszerű szobahelyiségnek, magyarázata azon viszonyban rejlik, a melyben a tőle jobbra-balra álló helyiségekhez áll. Csak ha atrium-nak, azaz udvarszerú helynek tartjuk, válik egyszersmind érthetővé az imént leírt bejáratának tekintélyes szélessége. De inkább rendeltetésére, mint felépítésének módjára volt az. Atrium alatt közönségesen oly udvart értünk, melynek közepén négy vagy több oszlop emelkedett s azokon mind a