Budapest Régiségei 2. (1890)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160

8o egyik-másik oldalán épült. Homlokvonalát nem takarják el épületek, a melyek a legio munkáját a betörő ellenség visszaverésében esetleg megnehezítsék, de maguk a lakóhelyek sem voltak annak a veszedelemnek kitéve, hogy előre nem sejtett támadás esetén kiraboltassanak és fölgyújtassanak, mielőtt a római csapatok kellőkép helyt állanak. Hogyan értsük mégis, hogy nálunk a canabák elhelyezésénél mindezen körülményeket figyelmen kívül hagyták ? A magyarázatot megadja Marsili második tábora. Úgy kellett lenni, hogy a rómaiak már korán belátták a felfedezett tábor kedvezőtlen fekvését s ezért nem sok akadályt gördíthettek a homlokzata előtt épülő városrész fejlődésének. Csakhogy a mely arányban gyarapodott ez, oly mértékben veszté természetesen a castrum abbeli jelentőségét, hogy azontúl Aquincum egyetlen erődítménye gyanánt szerepeljen. Szóval csakhamar beállott a szükség, hogy egy második táborhelyet építsenek. Hogy hol állott ez, azt, sajnos, még ma pontosan meg nem jelölhetjük ; Marsili térképén az előbbitől délre fekszik s Rómer ennek alapján a volt selyemgombolyitó intézet helyén kereste.* Részemről valószínűbbnek tartom, hogy a mai gyársziget hajóhidja táján állhatott. A gyárszigeten előkerült fürdőmaradványok mind katonai építkezésre vallanak s éppenséggel nincs kizárva a lehetőség, hogy a provinczia helytartói is itt székeltek. Annyi bizonyos, hogy Aquincum központja később a mai Ó-Buda területén volt s a felső castrum canabaival legfölebb úgy tekintetett, mint valamely külváros. De ha már az alsó táborhely ilyenformán másodrendű jelentőségre szorította a felsőt, még inkább kellett, hogy fontosságát veszítse azután, hogy a rómaiak átkeltek a Dunán s ennek bal partjára helyezték át a védelem súlypontját. A mióta a két partot híd kötötte össze s a bal parton felépült TransAquincum tábora, a barbár törzsek közvetlen megrohanásaitól kevésbé kellett félteni a várost; különben pedig az alsó tábor még mindig elég ellentáliást tanúsíthatott, a nélkül, hogy a felsőre szükség lett volna. Le ugyan nem rombolták, mert a katonaság számára mindvégig kaszárnyául használhatták, de azért a város védőbástyájául többé nem tekintették. Csak e föltevés alapján érthetjük meg, miért nem találjuk ma meg a castrum falai mentén vonuló árkok semmi nyomát. Nyilván még a rómaiak idejében betöltettek. Hasonlókép csak így magyarázhatjuk meg magunknak a két nyugoti sarok elütő jellegét. A felső sarok egyszerű félköralakú záródása mindenesetre későbbi : eredetileg itt is az alsóhoz hasonló bástyatoronynak kellett állani, de valamely betörés alkalmával elpusztulhatott s helyébe már csak egyszerű körfalat emeltek. * V. ö. Rómer id. h. 50. 1,