Budapest Régiségei 2. (1890)
Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160
79 le van kerekítve. A két sarok közti távolság 381 m. Bajosabb megmondani, mekkora volt a kiterjedése kelet felé. A mai., országúinál túl semmi esetre sem nyúlhatott, mert tőszomszédságában már a canabák boltsorai következnek. A vízvezetéki pillérek sora is már a táboron, kívül fekhetett, bár nem valószínű, hogy annyira távol, mint azt Marsili rajzán látjuk. Szélességét e szerint körülbelül 290 méterre tehetjük, úgy hogy táborunk térfogata 120,834 Lj m. lehetett. Különben az északi és déli oldalak irányát az országút tájáig elég tisztán mutatja a tájék halmos alakulata. Sőt az északi fal egy csekély maradványát konstatálnom is sikerült azon bevágásban, mely a vasúti töltés nyugoti oldalán húzódik. Iránya a nyugoti oldallal 98° szöget képez. Hasonlókép a délnyugoti szög is 90°-nál nagyobb, úgy hogy táborunknak trapéz alakja volt. Homlokvonala nem lehetett más, mint a r Dunára néző hosszoldal. Ez volt első sorban az ellenség támadásainak kitéve. Annál feltűnőbb, miért esik oly messze a Duna partjától. Hogy távolabb eső példákról ne is szóljak, Carnuntum és Bregetio táborai a Duna közvetlen szomszédságában épültek. Bizonyára az aquincumi castrum sem tenne e részben kivételt, ha a Duna jobbparti talajviszonyai olyanok lettek volna, hogy lehetővé teszik az építkezést közvetlenül a part mentén. Már pedig számos jel arra mutat, hogy az Ó-Budától északra eső vidék, a Dunától a szent-endrei országútig, már a rómaiak idejében nagy részében ép oly posványos lehetett, mint mai nap. Ha voltak is egyes az áradástól ment pontok, azok sokkal kisebbek voltak, sem hogy azok bármelyikén a castrum eléggé biztosított helyet talált volna. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint hogy a tábort az országút nyugoti oldalán építsék. De mint tudjuk, minden oly helyen, hol római castrum épült, annak környékén előbb-utóbb polgári telep jött létre. Az első telepesek a hadsereg nyomában érkező markotányosok, kereskedők s minden fajta iparosok voltak. Keresetökkel első sorban a katonaságra lévén utalva, természetesen a tábor minél nagyobb közelségében igyekeztek felütni sátorfájukat. Lakóhelyeik kezdetben deszkákból összetákolt bódék lehettek, idővel azonban helyöket szilárd kőépületek foglalták el. A canabae név, a melylyel e telepítvényt jelölték, még a kezdetleges állapotra utal. Miként a papföldi ásatások s egyéb e tájon napvilágra került nyomok következtetni engedik, e telepítvény zöme kisebb-nagyobb megszakításokkal a castrum keleti homlokzatától egészen a Dunáig eső részen terült el. Hozzá képest a hátsó kapu (porta decumana) mögött helyenként felismerhető maradványok alig érdemelnek figyelmet. E jelenség Aquincum topographiája szempontjából annyival jellemzőbb, mert más táborhelyeken rendszerint az ellenkezőjét tapasztaljuk : a polgári telep leggyakrabban a tábor háta mögött, vagy
