Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

H fentebbi tág körözetben kitűzött «próba-vonalat», melynek keresése kedvéért vagy looo D méternyi területet kellett volna fölásni, hanem a helypontot is sikerült dr. Wekerlének, mint ő hitte, megtalálnia, és éhez önmagának szerencsét kivánt, mivel «nyomozásai, a bebizonyított kétségtelen tények, kézzel fogható valóságok és ezekből következő igazságok ez által kiállották a tűzpróbát. » Ezen «tűzpróba» pedig abból állott, hogy 1884. év utolsó hónapjaiban, a Victoria téglagyári teleknek agyagnyerés czéljából történt mélyítése alkalmával ismét ugyanazon régi templom alapjai kerültek elő, melyekre először 1869-ben akadtak volt, melyeket Rómer Flóris ugyanekkor megvizsgált, Zsigmondy Gusztáv pedig rólok pontos alaprajzot készített. Ezen alaprajz szerint a templom szentélyének kellő közepén egymáshoz sorakozva hét, és a szentélynek a hajóba nyilasánál emezektől jó előre külön álló egy, és a hajó éjszaknyugati szögletében ismét egy csontváz feküdt. A mint arról értesültem, hogy itt ismét romokra akadtak, fölkértem a Fővárosi Tanácsot, engedné meg, hogy ezeket alaposan megvizsgálhassuk és teljes föltárásuk kedvéért ott ásathassunk, mire Henszlmann Imrét nyertem volt meg. Az engedély megadatván, Henszlmann hozzáfogott és vizsgálódásának eredményét egy kis füzetbe foglalta össze, mely a hozzávaló rajzokkal együtt 1886-ban a főváros költségén coo példányban jelent meg és osztatott szét. Ennek tartalmára még vissza fogván térni : Wekerle László a Victoria gyártelepen most újabban talált alapokban «betetőzve látta saját munkáját,» és miután a napilapokban erre előkészíté a közvéleményt, 1885-diki decz. 29-én a régészeti és embertani társulat közgyűlésén egy hosszabb előadásban a mellett érvelt, hogy a Victoria téglagyár telkén föltárt romokban «minden kétséget kizárólag» az annyit keresett Fehéregyház maradványaira kell ismernünk. És ugyanezt vitatta egy külön 1886-ban megjelent füzetben, melynek czíme: «Árpád sirja kimutatva az óbudai Victoria téglagyár telkén megtalált Fehéregyház szentélyében», czímlapján pedig az itt 1876-ban föltárt templom alaprajza és a szentélyben napfényre került nyolcz csontváz — a hajó szögletében voltnak elhagyásával — van ábrázolva. Úgy látszik, hogy a füzet szerzőjének a Victoria gyári leletről előbb nem volt tudomása, különben «Alba Mária »-jában nem kellett volna a «próba-vonal» keresésére annyi munkát fordítania, midőn már az 1869-ben föltárt templom, melyet ő « helypont »-nak nevez, oly közel állott. Ezen utolsó füzetében először is elpanaszolja, hogy a közgyűlésen tartott fölolvasása alkalmával «érveléseinek egyetlen egy pontja sem támadtatott ugyan meg, hanem annál inkább érvényesült az e téren sajátosan öntetszelgő szellem (Henszlmannt érti), mely kritika és vetély nélkül állván, úgy látszik már önmagán is túlemelkedik, midőn szűkebb körben csak azért opponál, hogy a tágabb