Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

J5 körű közönségnek imponálván, ezáltal a tények, a valóság és igazság ellen gyanút ébreszszen». Azután hosszasabban indokolja, hogy e tájon más templom nem volt(?) és nem is lehetett (? !), csak a pálosoknak birtokába jutott Fehéregyház, hogy ebbe foglalták, illetőleg ennek szentélyévé alakították átaTholvay Máté adománylevelében (4) is említett régi kápolnát, és miután még elmondotta nézetét az ősmagyar temetkezésről és Árpád kurgánjáról — mialatt a sírhelyet és a fölébe hányt halmot érti —, azon következtetésre jut, hogy «az Alba •Mária kápolnát nem az Árpád sírját képező ú. n. kurgán, vagy hunhalom tetejére, hanem a halomnak skarpirozása után akképen építették, hogy a megtalált csontvázakat választották a kápolna közepéül, és hogy e szerint Árpád csontjait a nélkül, hogy fekvésükben háborgatták volna, a kápolnába befoglalták, úgy hogy a kápolna pavimentumának (?) vonala alá kerültek». Hogy a talált nyolcz csontváz közül melyik volt Árpádé? azt nem mondja meg. És «Árpád sírja helypontjának kategorikus bizonyítását», és saját « végmegállapodását »

f ezzel zárja be: «Alba Mária mint Árpád sírja tehát meg van találva! Meg fognak tehát valósulni mindazok a szép remények, mindazok a hazafias tervek, melyeket e hely fölfedezéséhez füződőleg lelkünk mélyében tápláltunk. Lesz tehát a nemzeti géniusnak egy szentélye, melynek oltárán Magyarország fennállásának ezeredik évfordulóján áldozhatunk» stb. Csak az a kár, hogy ennek az oltárnak a köveit már rég elhordották az óbudaiak és házaikba építették be, az apraját pedig fölhasználták útburkolatnak —• a csontvázak végre — szokott rendeltetésök helyére : a spodiumgyárba kerültek! Az olvasó azonban, ki talán az enyészet ezen művén búsulhatnék, legyen nyugodt, mivel sem a Victoria téglagyár telkén kiásott templom nem volt a Fehéregyház, sem pedig az itt talált csontok nem voltak Árpád vagy utódainak vázai, hanem az e helyütt volt római, illetőleg az utánuk következett népvándorlási korbeli temető maradványai. De lássuk előbb, mit mond Henszlmann? «Ásatások Victoria téglagyár telkén Ó-Budán» czím alatt 1886-ban közzétett értekezésében mindenekelőtt az általa készített és ide mellékelt alaprajz magyarázatát adja. «A gyár telepén legrégebben római temetőhely volt, mindössze kilencz sarkophagot találtak itten, hármat a zárda körfalán kívül, a káptalanteremben (FJ kettőt, a kápolnában (C) kettőt és egynek maradékát, az ebédlő (DJ alatt hármat». Szerinte «itt valóságos — hihetőleg családi — mausoleumok voltak, erre mutatnak a feltünoleg vastag, dongabolt-hordásra szolgáló falak és a sarkophagok e falakhoz viszonyozott elhelyezése, miután ezek vagy az építmények szögeiben vagy kellő közepén állottak. Úgy tetszik, mintha a koporsókra mélyebb fekvésöknél fogva nem akadtak a középkori építkezés alkalmával. » . . . A BJ szentélyben talált hét 5*