Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

2? ő gondolja, s a melynek fele sem volt tréfa. Értjük azt a cynismust, melylyel a hittérítők a keresztény vallás behozatalát végrehajtották, és tűzzel-vassal irtottak minden emléket, mely pogány, tehát magyar volt. Fájlalnunk kell, hogy az ősi vallásnak és úgy a köz-, mint a magánéletnek emlékei áldozatul estek a hitújítás­nak, mely külömben életkérdés volt a nemzetre nézve, ha e hazáját bírni ohajtá ; — a régi nyelvet alig hogy egész eredetiségéből ki nem vetkőztették az abba erő­szakolt idegen szavak, és örök feledésbe mentek a nép mondái és szokásai, de fájlalta ezt még inkább a magyar nép, mely szívósan ragaszkodott előbbi vallásá­hoz, és szokásaihoz. A pogányságnak legkiválóbb emléke bizonyára Árpád sírja volt, ismerték azt mindnyájan, kik akkor éltek és a térítők erőszakolása által érzületében mélyen sértett magyarság a nagy vezér iránti kegyeletének bizonyo­san nyilván való jeleit adta. Rossz szemmel nézték ezt a hittérítők, kik a hazafiúi érzület eme szításában nagy akadályt láttak saját művöknél, föl is dúlták volna azt a kis halmot és egyenlővé tették volna a föld színével, ha ettől a királyra való tekintet nem tartja őket vissza, ki nem tűrhette, hogy dicsőült ősének hamvait szélnek bocsássák. A király tehát a két ellenkező áramlatnak úgy tett eleget, hogy honszerző ősapjának sírja fölé, vagy melléje templomot épített, és mindkettőt átadta az utókor tiszteletének. Nem-e lehetséges, sőt valószínű, hogy ez így történt? Nem-e lehet ebben keresnünk annak okát is, hogy azon­túl századokon át a búcsújárók ezrei látogatták e szent helyeket? Én azonban nem állítom, hogy ez így történt, mert bizonyítani nem tudom semmivel; az akkori viszonyokból merített okoskodás és föltevés ez és nem egyéb, szemben állítva az ennek lehetőségét is merőben tagadó kijelentéssel. Azután határozottan állítja Salamon úr, hogy Anonymus az $2. fejezetben «tévedett egy traditióra nézve, melyben a neveket fölcserélte. Tévedése egy, Thúróczynál is olvasható hagyományon épülhetett, csak épen a személynevet cserélte föl, a helynevet pedig félreértette. A legendában nem Árpád, hanem Sz. István temetéséről van szó, s nem ecclesia Albáról, hanem Albáról, vagyis nem Fehéregyházról, hanem Székes-Fehérvárról», az ez alá tett jegyzetben pedig idézvén úgy a Szent István kisebbik legendája, mint Anonymus szövegét, a sze­mély- és helynevek külömbségén kívül, arra is látszik súlyt fektetni, hogy mind­kettőben a «honorifice sepultus» kitétel fordul elő. Ezzel ismét halálos csapást akart mérni Sajamon úr a Névtelenre, a mennyiben az Árpád temetésére vonat­kozó egyetlen tételét plágiumnak, és egyúttal hamisítványnak mondja. A ki ezt olvassa, kénytelen hinni, hogy Anonymus tudósításában csakugyan nincsen való­ság. Csakhogy abból, mi ennek bizonyítására itt fölhozatott, egy szó sem igaz. Először is nem tudjuk elképzelni, mi réven szerepel itten Thuróczy, ki legalább is két századdal későbben élt mint Anonymus ? és miképen lehet abból, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents