Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

M zőleg! Hálásan kell elismernünk, és én első vagyok a ki ezt teszem, hogy Érdy nélkül a Fehéregyház kérdése százados álmából talán most sem ébredt volna föl, és minél későbben kerül napfényre, annál nehezebbé válik megoldása. És áldom Podhradczky és Rupp Jakab emlékét, kik az oklevelek és könyvtárakból ezrekre menő adatokat gyűjtöttek össze, és sok becses emléket mentettek meg az enyészettől. Ezek fölhasználásában sokszor — mint ez esetben is — tévedtek ugyan, de különösen a főváros múltjára nézve megbecsülhetetlen anyagot hagytak hátra az utódoknak; ezek csak elismeréssel adózhatnak a férfiaknak, kik önzetlen szorgalmuk által a további nyomozások előzményeit megteremtették. Ismét húsz év múlt el, mígnem a főváros közönsége 1882. év febr. 8/9-ki határozatával régészeti bizottmányát utasította, hogy «a hónalapító sírját, és iiletve Fehéregyház romjait is igyekezzék föltalálni.» És ekkor a sor én reám került. Amint I. Lajos-királynak 13 5 5-ik évi, az ó-budai határ bejárására vonatkozó oklevelére akadtam — és ez volt kezdetben az egyedüli okmány, mely kezemben volt — és az ebben jelzett területnek többszöri bejárása után meggyőződtem, hogy ezen oklevél a további nyomozások biztos alapját képezi, kezdem gyűjtögetni az adatokat, melyek az ügyállás földerítéséhez szolgálhattak. Megállapodásra is jutottam, melyet a fővárosi régészeti bizottmánynak 1882. okt. 2-ki ülésében előadva, azon véleményembe foglaltam össze, hogy a Fehéregyházat, a Kis-Czellnek nevezett remetehegyi magaslat táján, illetőleg ennek az esztergomi útra hajló lejtőjén kell keresnünk. Egyelőre csak a tájat jelölhettem meg, hová a határ jelzői mutattak, és megneveztem Kis-Czellt, mint az egész tájon uralgó és irányúi szolgáló pontot. Alighogy elhangzottak a régészeti bizottmány előtt mondott szavaim, a «Nemzet» 1882. október 4-ki tárczájában, ezen fölirattal, «Kell-e még keresni Árpád sírját?» Salamon Ferencz egy hosszabb czikket bocsátott közre, melyben a kérdésre határozott «nem»-mel felelt s ezt azzal indokolta, hogy a mi tudósítás van Árpád sírjáról, azt még hagyománynak vagy nemzeti mondának sem lehet elfogadnunk. Nem egyéb az — úgymond — egy együgyű (!) régi író ferdítésénél. Ez pedig Anonymus Belae regis nótárius, ki annyi vizet zavart már történelmünkben, s Buda történetében is. Anonymus úgymond tovább csak Szt. István kisebb legendáját változtatta át Árpádra ; azután lélektanilag valószínűtlennek tartja, hogy a keresztyén Szent István pogány őse sírjára emelt volna templomot. «Ilyet hinni csak az újkor közömbösségével vagy egy Anonymus félkegyelműségével (!) lehet. » Végre fölhozva azt, hogysem Bonfin, sem Mátyás király, sem nemzeti rendes (?) krónikánk nem tudott arról, hogy Árpád a Fehéregyházban (sic) lett volna eltemetve, ajánlja inkább ettől függetlenül a Fehéregyház, főképen pedig az ó-budai székesegyház és királynői vár fölkeresését.