Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

14 akarják folytatni. Érdy egy csomó jegyzetet adott kezökbe; a fiatalokhoz csatlakoztak még mások is, gyűjtöttek pénzt, Vidacs János gépész 40 munkást ajánlott föl, Koczor mérnök a hajógyárnál szerszámok átengedése iránt tett lépéseket, Czike Dániel ó-budai ref. lelkész és Örsi Pál rektor ingyen munkára serkentették a kapásokat. És vasárnapra eső július 15-ére ünnepélyes fölvonulást gőzösökön és ásatást terveztek a helyszínén, ez azonban a rendőrség betiltása, de annak folytán is maradt el, mert «ha a kitűzött helyen 185 i-ik október 28-án Erdy már ásatott, ide erőt és pénzt vesztegetni fölösleges lett volna».* Most a sajtó is fölkarolta az ügyet. Ifj. gróf Nádasdy Ferencz és Thaly Kálmán neve alatt még azon évben (i860) «Az ó-budai Fehéregyház mint Árpád temetkezési helye» czímű röpirat, ifj. Réső Ensel Sándortól pedig a Pesti Hirlap 1860-ki folyamában 14, a Sürgönyben 2 czikk jelent meg; folytatta az értekezést 186i-ben a «Sürgöny» $. és 1862-ben a «Vasárnapi Újság» 6 számában, a két év alatt tehát összesen 27 terjedelmes czikket írt, és ezek tartalmát kivonatilag 1862-ben «Árpád sírja» föliratú külön füzetben is kiadta, melyhez a fényképeket Sztupa György gyógyszerész, a térképet Miskovics Mózes, a tájrajzokat pedig Jankó festőművész szolgáltatta volt. Ugyancsak 1861-ben Podhradczky Józsefnek Anonymust bővebben ismertető müve jelent meg; és ennek az 52 fejezetre vonatkozó jegyzetében a történelmi adatok ezen szorgalmas gyűjtője, valamint Rupp Jakab «Budapest helyrajzi történetében» (1868) szitnén a békásmegyeri malom környékét, illetőleg az innét lenyúló hegy tövét tartja a Fehéregyház és Árpád sírja helyének. Rupp e művéhez a főváros kültelki állapotát a XIII— XVIII. századokban, az ő fölfogása szerint föltüntető térkép is van mellékelve, rajta állanak «Árpád sírja», «Fejér Mária», «Fejéregyház», (sic) «Vértmező vagy Árpád völgye», «Sican hegy» és még sok más név, melyekről a régi okmányok és krónikák megemlékeznek. A Fehéregyház helyének meghatározása érdekében, a mint azt Erdy tűzte volt ki, megtörtént tehát minden, mi a nagy közönséget is ugyanazon meggyőződésre bírhatta volna, melytől az ügy körül oly serényen munkálkodott férfiak át voltak hatva. De a közönség a sok érvelésből levont következtetésre éppen nem hajlott, nem hitte senki, hogy a fölkarolt kérdés meg lenne oldva. A müveit és komolyan gondolkodó emberek alkotják a közvéleményt, ez pedig a bizonyítékok hiányát hamar kiérzi, azt puszta állításokkal és bármily lendületes dialecticával nem lehet félre vezetni. Erdy és társai merőben téves - irányban indultak, mivel az alap, melyre munkálkodásaikat fektették, csak képzeleti és nem igazi volt. Kárba veszett tehát minden munkájuk ? és hiábavaló volt a lelkesedés, mely azt vezette ? Ellenke* Ifj. Réső Ensel Sándor «Árpád sírja» Pest, 1862.