Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

n kezesi helyéről itt foglaltakat valóknak hitték és Anonymusra hivatkoztak műveikben is. Első volt Katona István, az éles eszű és nagy munkát végzett történetíró, a ki Anonymus szavait komolyan vette és az I. Lajos 13 5 5-ki határjárással kezében, 1740. év táján . Ó- Budára indulta Fehéregyházat keresni, «de mivel nem bizonyos — úgymond —vájjon az esztergomi út hajdan is ott ment-e, hol most, ő nem tudta meghatározni a szentegyház helyét, mely véleménye szerint, a budai szőlők mögött, valamely kis forrásnál, az ő idejebeli esztergomi út irányában vala állhatott. De legyőzve az unalmasságot, az 13=5 ç-ik határ apró fölsorolását leginkább az oknál fogva írta le, hogy ha valaki a Fehéregyházat akarná keresni, hol Árpád lőn eltemetve, az ennek hasznát vehesse.»* Katonának eme buzdító és czélra egyedül vezethető tanácsára egy egész század folyamán nem ügyelt senki. Én azonban, midőn nyomozásaim előhaladtával a jeles történetíró eme nyilatkozatára bukkantam, aggódva kérdem magamtól: ha ő, ki a tudományos búvárlat minden eszközeivel rendelkezett és szemügyre vette az egész tájat, már majdnem másfél századdal ezelőtt nem látott és nem hallott semmit, miről a Fehéregyházra ismerhetett volna: vájjon hogyan remélhessem én, kit egész készületlenül talált a kérdés, hogy erre csak némileg kielégítő választ fogok adhatni} És csak a kötelesség erős érzete ösztönzött arra, hogy megkezdett munkálkodásomat ernyedetlenűl folytassam tovább. Katona után körülbelül 1 10 év múlva a Fehéregyház keresésénél Érdy János nevével találkozunk. 1851. évi október végével a kisinghi pusztán, Ó-Buda területének éjszaki részén egy boltozat szakadt be, melyet ő megvizsgált; ugyanakkor pedig az ide közel eső békásmegyeri határ szélén, Schwanfelder pesti polgár nyaralója előtt, az itteni malom irányában a közlegelőn, Érdy unszolására Schwanfelder egy kápolna és az ettől délre fekvő falazat alapjait ásatta ki. Mindkét helyütt vaskardok, sarkantyúk, patkók, és terra sigillata töredékei kerültek elő; Érdynek ezentúl eme fölfedezéstől forrott a feje; ő szentül hitte, hogy itt föltalálta a Fehéregyházat és ezzel együtt Árpád sírját is, és e véleménye mindinkább tért foglalt a fővárosi közönség, különösen pedig a hazafias érzelmű fiatalság körében. Ekkor azonban a bel lőtt viszonyok között, az ügy érdekében valamely lendületes mozgalom nem támadhatott. Történt ez később, midőn i860, év derekán ifj. Réső Ensel Sándor, gr. Nádasdy Ferencz, Thaly Kálmán, Csapó József és Gaal Ernő fiatalok azon szándékkal jelentkeztek Érdynél, Komlósy ó-budai jószágigazgatónál és az ettől utasítást vett békásmegyeri elöljárónál, hogy ők a Schwanfelder-féle malomnál az Érdy által megkezdett ásatásokat tovább * Hist. Grit, III. Ord. X. 140—141. il.)