Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

12 magyar lakossal, a káptalannal s az itt volt szerzetes rendbeliekkel együtt a Fehéregyházról elköltöztek ekkor a pálosok is örökre, mert bár a klastrom nevét és czímét megtartották mindaddig, míg II. József az ő szerzetöket is föl nem oszlatta, de Ó-Budára többé a törökök elűzése után sem tértek vissza. És a Fehéregyháznak és az itt hajdan állott számos templomnak és középületnek nyoma sem maradt. Valamint a magyarok itteni letelepülésétől kezdve, Ó-Buda a királyok egyik főszékhelye és később Buda Aquincum romjaiból épült volt föl — mi bár csekélyebb mértékben most is történik — úgy ezen középkori építmények és részben nagybecsű műemlékek maradványai a budai vár belső és külső erődítésénél és a később létesült köz- és magánépületeknél használtattak föl; élő képei a mulandóságnak és enyészetnek, melynek minden, mit az ember keze alkotott, alá van vetve. Ó-Buda és magyar lakosságának elpusztultával a Fehéregyház és annak emléke is oda veszett. A később beköltözött, jobbára német ajkú nép új neveket adott a határbeli dűlőknek és a tecület minden részének, melyekről a régi okmányokban említett magyar nevekre ismerni lehetetlen volt. Mégis megmaradt a pálosok emléke ugyanazon hegyrész oldalán, melynek tövében a Fehéregyház és az ettől nevezett pálosok zárdája valaha állott. A Kis-Czellel határos dűlőt, illetőleg a szőlőhegynek az esztergomi országútra lenyúló részét, Einsiedlerhut— Remete-hegynek, a kis völgyet pedig, mely a Mátyás-hegy területéhez tartozó Kis-Czellt a Remete-hegytől választja, Remete-völgynek hívják maiglan. Megvan a helyneveknek a maguk jelentősége: a hagyomány őrzi meg ezekben a helyek múltját. És századok múltak, míg a Fehéregyház halottaiból ismét föltámadt ; de fájdalom csak a neve és puszta homályos emléke támadt föl újra. Hevenessy Gábor (j" 1715) nagyszerű oklevél- és történelmi emlékgyüjteményt hagyott hátra, melyben a Fehéregyházra vonatkozó több adat, jelesül az Ó-Buda régi területének nagy részét, .és a Fehéregyház fekvését közelebbről megjelölő I. Lajos 13 <$ 5-ik határjárása is foglaltatik. Néhány évtizeddel később pedig, 1746-ban adta ki először Schwandtner Anonymus «Gestáit», ki, mint tudjuk, a Fehéregyházat Árpád sírja helyén állónak mondja. Ezen értesítés, de általában a «Gesta Hungarorum» egész tartalma nagy meglepetést és mozgást szült a hazai és külföldi tudósok között, és minél nagyobb hullámokat vert föl a vita, mely Anonymus hitelessége fölött megindult és a legnagyobb hévvel évtizeken át folyt, annál nagyobb kört hódított, a napfényre került legrégibb magyar krónikás ismertetése. Az akkori magyar történetírók, sőt kevés kivétellel a későbbiek is, mint látni fogjuk, az Árpád temet-