Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

ben faszénnel eszközölték, a melynek elégetése tudvalevőleg nem hagy vissza kormot. Kérdés immár, mi volt e helyiségnek rendeltetése és minő volt belső berendezése ? Figyelembe véve fekvését, úgy hiszem, pillanatig sem lehet kétségünk az iránt, hogy az nem lehetett más, mint a caldarium. Rendszerint legutoljára keresték fel a látogatók, miután testük már az előtte fekvő tepidariumban egy bizonyos fokig átmelegedett. Itt találták aztán egyrészt a legforróbb 14. A két fürdőosztály válaszfalának alja átmetszetben. száraz légfürdőt, másrészt pedig a meleg vizzel telt medenczét (alpeus), olykor egy másodikat (labrum) is, mely a leöblítésre szolgáló hideg vizet tartalmazta. Ez utóbbinak helyét még aránylag a legnagyobb biztossággal jelölhetjük meg. Ott volt a bejárattal szemben levő félkörű fülkében, a melynek azonban, sajnos, már csak egy része maradt napjainkra. Egyik felében a falazat egészen alapostul ki van szedve. így is azonban fennáll még annyi belőle, hogy méreteit megállapíthatjuk. A régi pompejii fürdők caldariumában e czélra a fülkében a talajból márványmedencze emelkedett ki, a mely körül keskeny tér (schola) volt hagyva, a hol a fördők állhattak. A mi helyiségünk e részben eltérőleg volt építve. A labrum betöltötte az egész fülkét, úgy hogy hátul magának az apsisnak fala, elől pedig egy jelenleg természetesen már meg nem állapítható magasságú mellfal (balleus) határolta. Ezen keresztül volt a víz elvezetésére szolgáló ólomcső húzva. Hogy pedig a medencze hozzáférhető legyen, kívülről lépcsők vezettek fel hozzá, még pedig valószínűleg kettőnél aligha több, s hasonlókép a lelépést is egy vagy két lépcső könnyítette meg. Belül a szegleteket cementBudapest Régiségei. I. 13