Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

bői készült negyedkör pálczikák töltötték ki ; a félkörű görbület mentén még ott látjuk egy ilyennek maradványát. Czéljuk az volt, hogy a medenczét a szegleteiben rendesen nagyobb mértékben leüllepedő piszoktól annál kényelmesebben lehessen megtisztítani. Nem is hiányzanak azért egyetlen oly helyről sem, mely medenczéül szolgált s ennyiben kiváló fontosságuk van. Maguk az oldalok többszörös cementréteggel voltak burkolva, a talajt pedig, miként a helyenként még a padozat vakolatában rejlő egyes kövecskék bizonyítják, elég durva szemű, s valószínűleg minden ornamentalis dísz nélkül való kőmozaik képezte. De ha már ilyformán sikerült megjelölnünk a helyet, a hol a labrum állott, nyilván nem hiányozhatott caldariumunkban a melegvízmedencze sem. A legtöbb római fürdőben ez rendesen a labrummal szemközt van. Itt azonban e helyütt az ajtót találjuk, szükségkép tehát vagy a keleti vagy a nyugoti végén kell keresnünk. A nyugoti fal négyszögű beugrása, mely úgyszólván ismétlése azoknak, a melyeket a vetközőszobában és a tepidariumban találtunk, valószínűleg itt sem szolgált egyébre, mint egy ülőpad befogadására. Nem is lett volna ott alkalmas helye. A meleg levegő ha nem is sokkal, mégis némileg már meghidegülve juthatott ide. Nem marad tehát egyéb hátra mint ama föltevés, hogy az alveus a caldarium keleti végén állott. Itt volt a legjobb helye. A közvetlenül mellette levő kemenczéből érkező hőség teljes erejével érhette alulról s így a benne foglalt víz megtarthatta állandóan egyforma magas hőfokát. Az alveus rendes alakja a hosszúkás négyszög. Ilyen volt az itt is. Hátul a caldarium keleti zárófala határolta. Ez, mint azt már megjegyeztük, egy kőpadba vágott 29 cm. széles csatornaszerú bemélyítésbe volt eresztve, a mi nem történhetett más okból, mint hogy a víz a falrakat alatt át ne hatolhasson. Csak úgy magyarázható meg e bemélyítés sajátszerű alakja. Minél nagyobb akadályt akartak vele a víz átszivárgásának útjába állítani. Ugyanezért, miként alább még látni fogjuk, föl leljük fürdőnk többi jobb fentartású medenczéinél is. De volt a kőpadnak e mellett más czélja is. Az 5 terembe benyúló 26 cmnyi széle a medencze lépcsőfokául szolgált, a mint azt felületének kopottságán kivül a vízből reárakodott mészkéreg nyomai is tanúsítják. Fontosnak tartom továbbá fölemlíteni, hogy az alveusnak két hátsó sarkában, a £ és íj falpillérek kiugrási pontjain szintén ott látjuk a medenczét jellemző negyedkör pálczikák maradványait, sőt mi több, ezeket egészen a x falpillérig kisérhetjük, úgy hogy nem lehet kétség tárg

;

a

7 hogy az alveus egészen idáig terjedett, a mit egyébiránt az is bizonyít, hogy az e részen még épen fenmaradt falvakolat felületén hasonlókép a vízből leüllepedett zinthert észlelhetjük. E szerint teljes pontossággal meghatározhatjuk az alveus terjedelmét; hossza 3*50 m., szélessége pedig