Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

fürdő romjaira bukkantak a hajógyárszigeten. A mióta pedig a rendszeres ásatások folynak, a Krempel-malom táján, négy újabb fürdőre sikerült akadni. Egy köztük, a legigénytelenebb, egy lakóház magánfürdőjét képezi s alább azzal kapcsolatban fogjuk tárgyalni. A többi három minden valószínűség szerint közfürdő volt. A legjelentékenyebbet, mely az országút mellett közvetlenül, szemben a helyi érdekű vasút aquincumi állomásával terül el, dr. Hampel József, a n. múzeum régiségosztályi őre ásatta ki i88i-ben.* Tőle keletnek mintegy 300 lépésre fekszik a második fürdő, mely szerkezetére nézve azonban sok tekintetben még érdekesebb, mint amaz. 1882-ban fedte föl dr. Torma Károly. Ugyancsak neki köszönhetjük a harmadik közfürdő legnagyobb részének felásatását, a melyet ezúttal bővebben ismertetni széndékozom. S a fürdők e száma, ha az ásatások hasonló eredménynyel fognak folyni, mint eddig, kétségkívül még szaporodni fog. Lehetetlen, hogy a római ne tudta volna kellőleg méltányolni azt a gazdagságot, melyet a budai rész gyógyhatású forrásokban felmutat. A mint Budának manapság is legnagyobb nevezetességét fürdői képezik, úgy a római korban is bizonyára az itt fakadó számos forrás volt az, mely Aquincumot tekintélyes gyógyhelyivé tette.** Ily forrásokkal egyaránt találkozunk az egykori város északi és déli részén. Északon a legjelentékenyebbek a mai Puskaporos forrásai. Ezek vizét használta fel a római nemcsak a canabák helyén volt fürdők ellátására, hanem velők táplálta a floriantéri s a hajógyári fürdőket is. A szentendrei országút nyugoti oldalán látható pillérek hosszú sora jelzi az egykori vizvezetéket, a melynek segélyével a vizet a legtávolabb fekvő pontokra elvezethették. Az általános fürdési kedv mellett tehát, mely a rómait különben mindenütt jellemezte, itt Aquincumban a földalakulati viszonyok is fontos tényezőt alkottak. Csak így érthetjük meg igazán Aquincum e tömérdek fürdőjét. Mindezek daczára azonban e nemű építményeink természetesen sokkal igénytelenebbek voltak, sem hogy fogalmat adhatnának Róma hasonnemű alkotásairól. De nem is e szempontból bírnak reánk nézve érdekkel. Róma fönnebb említett nagyszabású thermái sok tekintetben még mai nap is rejtélyek. A termek száma rendesen oly nagy bennök s elhelyezésök oly szövevényes, hogy az egyes részek rendeltetését illetőleg teljes bizonytalanságban hagynak s azért, jóllehet romjaik évszázadokon át bámulat tárgyát képezték, a mi a római fürdők szerkezetét illeti, Vitruvius hiányos adatai szolgáltak úgyszólván kizárólag forrásul mindaddig, míg Pompeji s más kisebb városok sokkal jelentéktelenebb fürdő* L. Hampel, Jelentés az ó-budai papíőldi ásatásról 1881. ** V. ö. Hampel u. o. 17. 1. Budapest Régiségei. I, 12