Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

9° maradványainak feltakarása e kérdésre új fényt nem vetett. Mert ha van is ezek sorában példa rá, hogy a provinciális római ember nem kevésbé tekintette a fürdőt mulatóhelynek, mint a Róma-városi s azért a körülményekhez képest megfelelő tornacsarnokkal és sétahelylyel hozta kapcsolatba, az elütő anyagi viszonyok rendszerint útját állották a nagyobbszerű építkezésnek s az emberek kénytelenek voltak beérni, ha fürdőiket a leglényegesebb alkatrészekkel látták el. E részek pedig a következők ; a) a vetkőző szoba (apodyterium), mely egyrészt b) a hideg fürdővel (jrigidarium), másrészt pedig c) az u. n. langyos fürdőhelyiséggel (tepidarium) áll kapcsolatban. Ez utóbbi mérsékelten meleg levegőjében készültek elő a látogatók a vele kapcsolatban álló d) caldarium használatáfa, hol a mellett, hogy testüket az előbbinél tetemesen magasabb hőfokú légben megizzaszthatták, előbb a meleg vízkádban (alveus) megfürödhettek, távozás előtt pedig hideg vízzel (labrum) leöblíthették magukat. Római fürdőt, a melyben a felsoroltak közül egyik vagy másik rész hiányoznék, gondolni sem lehet. Még a magánházak fürdőiben is, melyek pedig csak a tulajdonos és családjának használatára voltak építve, rendszerint feltaláljuk. Szóval a rómaiak valamint minden más fajta emlékeik, úgy a fürdők építésében is socialis szokásaikhoz való ragaszkodásukat lehetőleg kifejezésre juttatni igyekeztek. S ha mindennek daczára a megállapított schemától egyes eltéréseket tapasztalunk, azok jórészt csak a különös helyi viszonyokban találják magyarázatukat. Akadunk ugyanis példára, hogy a hideg fürdő nincsen külön szobában (cella jrigidaria) elhelyezve, hanem magában a vetkőző szobában áll, máskor meg a fennebb érintett helyiségeknél még egy vagy két szobával többet találunk, melyek rendszerint arra szolgáltak, hogy a fürdővendégek magukat bennök a meleg fürdő vétele előtt és után külön szolgák által (unctores) beolajoztathatták és megdörzsöltethették. Leggyakrabban azonban azt látjuk, hogy a római fürdő említett lényeges részei egymás mellett kétszer fordulnak elő; egyik felök a férfiak, a másik a nők számára épült. Pompejiben mindkét régebben kiásott közfürdő ily berendezésű s hogy a provinciális fürdők közül többet ne említsek, ilyenek a Badenweiler melletti s Trier környékén a St. Barbarában talált nagyobb terjedelmű thermák, hazánkban pedig a Torma Károly által felásott egyik alsó-ilosvai emlék.* Ezek sorába tartozik a mi fürdőnk is. A két fürdőosztály egyes helyiségei, miként a mellékelt alaprajz (11. ábra) mutatja, a telep közepén fekvő közös uszoda (16) körül vannak csoportosítva. * V. ö. Torma Károly, Az alsó-ilosvai római álló tábor s műemlékei. Az erdélyi múzeum-egylet évkönyvei Hí. 27 1. vi. tábla.