Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

_82_ Hogy a negyedik kő kinek szólt, természetesen nemtudhatjuk; ép a felső része hiányzik, a melyen az istenség neve volt olvasható. Ha megleljük, lehet, hogy ez is egy további s talán ép oly fontos adalékot szolgáltatna a Mithrascultushoz, mint az előbbi kőemlék. S ezzel számot adtunk mindazon főbb leletekről, a melyek tulajdonképen a szentély belső fölszerelését alkották. Nyilvánvaló azonban, hogy annak idején, ha nem is sok, egy-két figyelemre méltó tárgy még bizonyára ékesítette templomunkat. Találtunk is a törmelékben egy, kétségkívül oltár plinthusát alkotott párkányos kőtöredéket, melyen még e feliratrészlet szabályosan metszett betűi olvashatók : / jócos Nem lehet eléggé sajnálni, hogy csak ennyi maradt fenn belőle. A három utolsó betű a consuli méltóságot jelzi, azok előtt pedig nem lehetett más, mint magának a két vagy tán csak egy consulnak neve, a mely, a mint azt az O betű még mutatja, csakis a szokásos ablativusban állhatott. A rómaiak tudvalevőleg a consulok nevével jelölték az évet. A többi párkánytöredék sorában van két-három oly darab is, melyek felső részükön az oltárok abacusain látható levéldíszt mutatják. Csakhogy ez sokkal nagyobb, s így aligha nem a bemutatott oltárokhoz hasonló, de mindenesetre nagyobb emlékkövek részleteit képezték. Tán éppen az imént említett feliratos kőtöredékhez tartoztak. Mégis mintha valamennyi e nemű apróbb lelet között a legérdekesebb volna azon két 15 cm. átm. tojásdad kőgolyó, melyeket a középcella legalján leltünk. Ezekhez hasonló golyókat, még pedig szám szerint tizenkettőt a dormageni mithrasumban is sikerült találni. Stark az év tizenkét hónapjával hozza őket kapcsolatba.* Annyi bizonyos, hogy a Mithras-cultus körébe tartoztak, jóllehet rendeltetésöket közelebbről megállapítani ez idő szerint még nem áll módunkban. A kisebb-nagyobb edénytöredékek, melyek még a törmelékben napfényre kerültek, vajmi kevés jelentőséggel bírnak magára a templomra nézve. Ezért csak az utolsó fejezetben emlékszünk meg majd róluk. Áldozati állatok csontjai teljesen hiányzottak. Még csak a belső kiállításról, s vele kapcsolatban magáról a felépítésről kell röviden szólanunk. A falak úgy látszik mind festve voltak. A mennyire fennmaradtak, még ott látjuk rajtok a színes vakolatrészleteket. A magasabban felrakott részek természetesen magukkal a falakkal zuhantak le s már csak töredékeit * L. Die Mithrassteine von Dormagen, Jahrbücher der Alterthumsfreunde in Rheinlande XLVI. 20. 1.