Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

8i is el van hagyva a Cauti mellől, úgy látszik csak közelebbi megjelölés lehetett. A legvalószínűbb, hogy a zend paiti-nak megfelelőleg urat jelentett. A harmadik, e-nél talált oltárkő FON S PE RENN IS, vagyis a kiapadha­tatlan örök forrás tiszteletére volt emelve. Tán mondanom sem kell, mennyire szent volt a római előtt általában minden forrás és folyó. Azt hitte, hogy a hol a víz saját erejéből napfényre jő, ott egy istennek (numen) kell laknia. Ezért ápolt a patakok és folyók mentén minden ligetet s kápolnákat (aedicula) és oltárokat állított ott, a melyeknél áldozott. Pátyon, nem messze Budától akadtak is egy oltárkőre, melyet M. Vale­rius) Karus, az aquincumi colonia tanácsosa és egyszersmind egyik elöljárója (i i vir) emelt egy minden bizonynyal ott fakadó forrásnak e felirattal NYM­PHIS PERENNIBVS (C. J. L. III. 3382.) De ha el tekintünk is attól, hogy a forrás-cultus különben is mennyire összeforrt a római ember felfogásával, csöp­pet sem fogunk csodlákozni ezen emlékkőnek egy mithraeumban való feltalálásán, ha el nem feledjük, hogy Mithras hívei, mint láttuk, legszívesebben a sziklás barlangokat szemelték ki templomul. Mi természetesebb ugyanis, mint hogy az ily helyeken mindenütt ott volt a forrás is. a mint hogy azt egyik-másik mi­thrasumnál csakugyan constatálni is lehetett. A Dél-Francziaországban Bourg St. Andeolnál a sziklából kifaragott Mithraskép mindkét oldalán egy-egy forrás bugyog elő. Úgyszintén a bandorfi s hazánk területén a rákosi és sarmizegetusai mithraeumok szomszédságában is patak folydogál. S a mi szentélyünk közelé­ben nem látjuk-e szintén ott az ú. n. Puskaporos forrásainak vizét a Dunának kanyarodni ? De másrészt arra is vannak bizonyítékaink, hogy egy-egy ily csörgedező patak vize magába a szentélybe is bevezettetett, s ott szabad kifolyása volt. A második heddernheimi mithraeumban ugyanis két homokkőből faragott orosz­lán került napfényre, a melyek ép úgy, mint a rákosi szentélyben talált hasonló oroszlán, a víz kibocsátásra át vannak lyukasztva. Hasonlóképen a bandorfi mi­thrasum romjaiban is találtak egy fekvő folyamistent, melynek alsó részén látható nyilasa nyilván hasonló czélra szolgált. Dűtschke is említ egy ugyancsak a Mi­thras-cultusához tartozó szakállas mellszobrot, és kiemeli, mennyire világosan látszanak még hátul a forrásvíz tovavezetésére beillesztett csövek nyomai.* A mi templomunkban e czélra, úgy látszik, hiányzott minden előkészület. Különben némi maradványával kellett volna találkoznunk. De hogy itt sem feledkezett meg a templom építője Mithras mellett az örök forrásról, tanú­bizonysága ezen neki szentelt oltárkő. * V. ö. Conze, 0EOÇ IX 7t£Tpaç. Arch. Epigr. Mittheilungen II. 120. 1. Budapest Régiségei. I. II

Next

/
Thumbnails
Contents