Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

62 kigyó tekerődzik s nyalja vérét, nemző részeit pedig skorpió rágja. Két- oldalt egy-egy fáklyavivő áll, szintén phryg öltözékben, keresztbe tett lábakkal, az egyik fölemelve, a másik lefelé fordítva tartja a fáklyát. Ezen előállítás főmomentuma, a typikus bikaölés compositiója nem eredeti római alkotás.

1 Ugyanaz a jelenet, melylyel két a Brit. Museumban őrzött görög reliefen

2 s Augustus egy dénárján

3 találkozunk. A bika s az őt megfékező Nike (ßovß'viovG'a) tartása mind a három emléken egészben ugyanaz, mint a melyet a Mithras-táblák mutatnak. Csakhogy a midőn e typus a Mithras-cultus szolgálatába vonatott, elveszte ideális jelentőségét, s a babyloni vallás felfogásának megfelelőleg astralis értelmet nyert. A bikaölés a naphős győzelme a holdat jelképező bika fölött, mely minden hónapban, a hold minden változásával ismétlődik s így képe minden földi tenyészet, minden szerves élet elenyésztének s az ezt követő újjáéledésnek. A barlangszerű háttér a földi világ, mely a hold s a planéták uralma alatt áll. A napfény az ekliptikában megtörve juthat el csak hozzá, hogy mint győztes emelkedjék ki belőle. A mint ily váltakozás van a természetben s az év körfutásában ismétlődik, úgy az emberi életben is van ily fel-és leszállás, sa mithriakus szentségek feladata, hogy a tévedés és bűn homályából a felmenetelt a tisztaság és igazság világába közvetítsék.

4 Ugyancsak kosmikus értelemben veendők az előállítás mellékalakjai. A kutya jelzi a mindent felperzselő Siriust, a skorpió pedig az őszt, a természet közeledő halálát. A két fáklyavivő az évszak forduló pontjainak képviselői, az egyik a felemelt fáklyával a tavaszi éjegyent, a másik lefelé fordított fáklyájával az őszit reprgesentálja. Kérdés azonban, átment s fentartotta-e magát a Mithras-cultus ezen astralis értelme a hanyatló római kor köztudatában vagy sem. Azt hiszem, nem igen: A feliratok kevés kivétellel D. S. I. M. vagyis a győzhetetlen Mithras napistennek szólnak. Aligha látott tehát benne a római mást, mint a sötétségnek s minden gonosznak mindenkor diadalmas meggyőzőjét. S mert a győzhetetlen egyúttal a győzelemosztó is, annyival könnyebben tekinthette úgy mint hadi istent, minthogy e tulajdonsága már az ó-perzsa Mithrasban is legalább másodsorban kifejezésre jutott. S ez volt a második körülmény, mely a Mithras-cultus bámulatos népsze1 V. ö. Baumeister, Denkmäler des klass. Alterthums. II. 1019. I. 2 L. Clarac, Musée de sculpture IV. pl. 657. és 638. 3 L. Cohen, Descr. des monnaies imperiales 2. kiad, I. pl. 65. n. 7. 4 V. ö. Dr. K. B. Stark. Die Mithrassteine von Dormagen. Jahrbücher des Vereins von Alterthumsfreunden im Rheinlande. XLVI, 14 1. és Zwei Mithrseen der grossherzoglichen AUerthümersammlung in Karlsruhe, 4? 1.