Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

ól lényegében ugyanaz. A szertartás a következő volt : A még be nem avatott a cinctus Gabinusba öltözve, fején a phryg süveggel és arany koronával egy gödörbe száll le; ezt átlyukasztott deszkalapokkal fedik be sa gödör fölé felkoszorúzott bikát állítanak s azt egyetlen döféssel leszúrják. A kiömlő vér a lyukakon át a gödörben állóra hull, a ki véres arczCzal és ruhával lép aztán ki s mint újjászülött fogadja a körülállók üdvözletét. A Mithras-cultus ezen ethikai tartalmán kívül volt azonban még két oly körülmény, mely gyors s a többi cultusénál nagyobbmérvü elterjedését megmagyarázza. A kereszténységgel való rokonsága abban is nyilvánul, hogy se nemzetiségi, se területi határokat nem ismer. Csakhogy míg a kereszténység már eredetileg mint az egész emberiség vallása lép föl, Mithras tana az universalismus jellegét hosszú fejlődés, számos idegen vallási kör behatása után nyerte. A rómaiak Mithras cultusát nem kapták első kézből. Midőn Pompeius katonái a kilikiai kalózok ellen viselt hadjárat alkalmával (Kr. e. 70-ben) először megismerkednek vele, már régen nem az, a mi eredetileg a perzsáknál volt. Zoroaster tanában Mithras még nem a legfőbb isten ; csak közvetítő Ormuzd és Ahriman, a fény és sötétség között. Ö állapítja meg e két küzdő hatalomnak uralkodásuk idejét, a mennyiben reggel felhozza a napot s azt pályafutása után ismét a sötétség országába vezeti. így lett Mithras még a perzsáknál a nap istenévé, forrása a világosságnak és fénynek, az előmozdítója minden jónak a földön, az áldásthozó, ki mindent megtermékenyít és gyarapít. A babyloniak csillagimádása azonban mindinkább háttérbe szorítá a Mithras-cultus ezen ethikai vonását. Behatása alatt Mithras első sorban astralis jelentőséget nyërt s e jellemvonását sok tekintetben megőrizte a római korban is. A phryg Mater Magna tisztelete sem maradt befolyás nélkül ; hasonlóképen az egyptomi Isis és Serapis cultusa is hagyott rajta nyomokat. A görögök Mithrast Apolloval, illetve Heliosszal azonosították: szóval a kelet csaknem minden nemzetisége talált cultusában olyas valamit, a mit a magáénak tekinthetett, úgy hogy a hazájától elszakadt katona ép oly otthonosnak érezhette magát az Euphrat, mint a Duna vagy a Rajna partján épült templomában. Hogy a római világ miként fogta fel Mithrast, még legjobban mutatják a nagy számmal reánk maradt szobrászati és feliratos művek, a melyek Európa minden nagyobb múzeumában feltalálhatók. A legismertebb repreesentatio a reliefben előállított bikaáldozat. A kőlapok túlnyomó része barlangot ábrázol, a mely fölött rendszerint egyfelől a felrobogó, a másik oldalon pedig az alárobogó napfogatnak, illetve magának a napnak és holdnak képét látjuk. A barlangban ott térdel maga Mithras, phryg öltözékben ábrázolt ifjú alakjában a bika hátán, s jobbjával tőrt döf a nyakába. Elől egy kutya ugrik neki a bikának, alatta