Budapest Régiségei 1. (1889)
Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170
A MITHRAEUM. A római császárság megalkotása lehetővé tette ugyan, hogy a politikailag reorganizált állam még évszázadokig a világ ura lehessen, de nem volt képes többé az államvallás iránt megingott hitet megszilárdítani. Hiába volt Augustus minden dicsekvése, hogy csak Rómában 82 romba dőlt templomot állíttatott helyre, s hiába szerepeltek utódai közül számosan vele együtt mint a nagy papi collegiumok tagjai, e külső reprsesentatio már többé ki nem elégítette a vallási érzületet. A philosophia nevetségessé tette, a papság elvilágiasodása pedig feledésbe menni engedte az ősi vallás legtöbb alakját s a mely istenek cultusa még fentartotta magát, azok is a görög istenségekkel való identificálásuk után elvesztették látszólagos létüket.* A míveltebb körök kiszoríttatván a közéletből, a fényűzésben s minden néven nevezhető élvezetekben igyekeztek ideig-óráig kárpótlást találni, de vájjon hol lelhettek vigaszt a köznép milliói, a kiknek testi és lelki nyomorát nem enyhíthette más, mint a hit. Ezért történt, hogy Rómában rövid idő múlva ott találjuk a világ minden cultusát s az emberek kapva kapnak az idegen, jórészt keleti istenségeken, hogy lelki szükségletük náluk találja meg a táplálékot, a melyet az életerejétől megfosztott görög-római vallás már nem nyújthatott. 204-ben Kr. e. maga a senatus honosítja meg Rómában az ázsiai Mater Magna tiszteletét. Utána jön a camonai Bellona, majd az egyptomi istenségek egész sora : Serapis, Osiris, Anubis, Harpocrates s élükön Isis. A hatóságok nem sokat törődtek velők. A legtávolabbról sem féltették az államvallást ; a hazai istenek oldalán megférhetett bármely más cultus. Miként a kereszténységnek első két századbeli története mutatja, egyedül politikai indokból avatkozik be Róma az idegen cultusokba; ez esetben is azonban rendszerint siker nélkül. Legtanulságosabb példa rá Isis tisztelete. Jóllehet ugyanis a senatus ismételten * V. ö. Marquardt : Römische Staatsverwaltung m. 68. és 72. 1. 8*
