Budapest Régiségei 1. (1889)
Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170
4 6 Egyelőre tehát be kellett érni azon jogokkal, melyek a többi testületeket megillették, így is szervezetében sok oly momentumra találunk, a melyek a rendezett római községek beléletére emlékeztetnek. A canabáknak is ép úgy mint a városoknak, van törvényhatósági bizottságuk (ordo), a melynek tagjai decuriones hivatnak, tehát ugyanaz a nevök mint a városokéinak. Valószínűleg számuk is megegyezett ezekével. A feliratokon többször találkozunk velők és a mi az imént előadottak után legkevésbé lehet feltűnő, túlnyomó részben veteranusok. Az apulumi canabákból ismeretes mind három decurio kiszolgált katona volt. Aquincumban is nyilván így volt ez, jóllehet ez időszerint még egyetlen kövön sem találtuk fel ily decurio emlékét. Szembetűnőbb az eltérés a város és a canabák között, a mi a tisztviselőket illeti. E részben is azonban úgy látszik jórészt csak az elnevezésben nyilvánult különbség, nem pedig a dolog lényegében. Igaz ugyan, hogy egyes feliratokon különösen a rajnavidékieken, csak egy személy fordul elő, mint a legfőbb tisztviselő, curator névvel. De lehet, hogy ez itt csak localis jelenség.* A feliratok túlnyomó része két ily hivatalnokról tesz említést, nevök magistri. Tudjuk, hogy a városi joggal bíró helységek élén is hasonlóképen két tisztviselő, a duumviri illetve quattuorviri állottak. E tisztségek betöltésénél is azonban, látszólag a veteranusok bírtak elsőbbséggel. Legalább az első magister rendesen veteranus szokott lenni. Annál érdekesebb az idevonatkozó s már ismételten idézett aquincumi felirat, a melyen a két megnevezett magister, Valerius Respectus és Utedius Maximinus, a kiknek ügyköre e szavakban curam agentes nyert kifejezést, a polgári elemből valók voltak. Kívülök nem hiányozhattak természetesen más alárendeltebb magistratusok sem. Miként tehát e rövid jellemzésből is kitűnik, Aquincum canabái lassanként sokkal figyelemre méltóbb állására vergődtek, semhogy azon ideiglenes állapot, a melybe eredetileg s természetöknél fogva jutottak, állandó maradhatott volna. A szomszédságukban emelkedő őstelep is egyre nőtt s a mi fontosabb, gyorsan civilisálódott. A római nyelv és szokás bizonyára a rómaiak idetelepedése előtt sem volt már egészen ismeretlen benne. Nem kellett hát hosszú idő, hogy ha nem is egészen, de legalább nagyjában rómaivá legyen. A canabák lakóinak s a katonaságnak egyik s talán nem éppen a legalárendeltebb missiójuk éppen a barbár vidékek rómaiasitásában rejlett. S hogy e feladatának a mi hadtestünk ép úgy megfelelt, mint a harczmezőn katonai kötelezettségének, bizonyságul szolgál az, hogy már Hadrianus császár a 11. század első felé* L. Th. Bergk, i. m. fo8. 1.
