Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

X AI ben elérkezettnek látta az időt, hogy Aquincumot municipiummá, azaz római joggal felruházott várossá emelje. S ezzel természetesen a canabák létezése is, mint olyané, megszűnt, közigazgatásilag egygyé olvad az ősteleppel s legfölebb mint Aquincum egyik városrésze (vicus canabarum) szerepel tovább. Elveszti saját képviselőtestületét, elveszti saját tisztviselőit: & decuriones és a duumviri ezentúl úgy a volt canabák, mint az őstelep lakóiból kerülnek ki. Minkettőnek közös lesz a sorsa. Midőn Septimius Severus császár (193—211) Aquincumot colonia rangjára emeli, a canabák lakói ép úgy jogos tulajdonosává válnak az általuk addig ideiglenesen birt földeknek, mint azok, kik az őstelep helyén laknak s ezekkel egyenlő mértékben élvezik a többi előnyöket is. Csak így fejthető meg, hogy a tavaly feltakart mithrseumban, a mely pedig a volt canabák épületei között emelkedik, ott áll M. Antonius Victorinus, az aquincumi colonia egyik tanácsnokának négy oltárköve. Nyilvánvaló, hogy e városrész lakosa is volt s mint ilyen lett decurio, de nem a canabák tanácsnokává, hanem mint az a köveken tisztán olvasható : dec(urio) colonise) Aqu(incensis). Ha tehát Aquincum canabáiról szólunk, ezen elnevezés tulajdonképen a castrum környékén állott városrész legelső időszakára birhat csak értelemmel. Ez pedig, mint láttuk, alig lehetett 30—40 évnél hosszabb. Nem csoda tehát, ha napjainkig nem ismerünk kettőnél több oly feliratot, melyek reá világot vethetnének. De, úgy látszik, e processus másutt még gyorsabb volt ; pedig azon minden oly városnak át kellett menni, a mely egyúttal valamely hadtest állandó székhelye volt. A legtöbb idevonatkozó felirat ez ideig Apulumban (Erdély), Troesmisben (Alsó Moesia) és Mogontiacumban (a mai Mainz) került napfényre. De ha ilyen formán változás állott is be városrészünk alkotmányában, vele azért az egykori canabák képe aligha változott sokat. Lakosságának zöme megmaradt azontúl is az, a mi volt; veterariusok, továbbá kereskedők és iparosok alkották végig, a kik keresletökkel első sorban a katonaságra voltak utalva. A teljes társadalmi összekeveredés az őstelep lakóival már csak azért sem történhetett könnyén, mivel a tábor amattól sokkal távolabb feküdt, semhogy a környékén támadt canabák oly kiterjedést nyertek volna, hogy területileg a város összefüggő egészszé nőhette volna ki magát. Aquincum kezdettől végig két különálló városrészre volt osztva. A mai Ó-Buda helyén emelkedett polgári várost (mert leghelyesebben még így nevezhetjük) a felső katonavárostól temetők választották el. Ezek tudvalevőleg a mai Filatori gát mentében húzódtak, a melynek mindkét oldalán eddig a leg-