Budapest Régiségei 1. (1889)

Gömöri Havas Sándor: Bevezetés : Ó-Buda = Aquincum : az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása 3-37

15 ténelmi kutatásokra nézve egy újabb korszak vette kezdetét, mely bő anyagot szolgáltatott a tanulmánynak, és melynek fölfödözései következtében lassankint tünedezni kezd a mély homály, melyben eddig sok századdal előbb itt honolt nemzedékek alkotásai el voltak födve. E\en újabb ásatások kezdetéről és lefolyásáról akarok a következőkben megemlékezni. A műemlékek országos bizottsága még 1878-dik év deczember hó végével 98. szám alatt kelt fölterjesztésével fölhívta a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy az ó-budai lakosság a római vízvezeték pilléreinek utolsó maradványait is bontani, és végképen elenyésztetni kezdi ; az úrbéri volt legelőnek fölosztása folytán a lakosok ugyanis a nekik jutott területen meglevő pillérek romjainak eltávolításához láttak, mi által a római korszak ezen egyetlen emlékei, a hajdani nagyszerű vízvezetéknek, melyhez hasonló az Alpokon innen nincs, utolsó nyoma is el fogna veszni : a műemlékek országos bizottsága kérte a minisztert, hogy a pusztításnak elejét venni és e műemlékek fentartásáról gondoskodni méltóztassék. Trefort miniszter 1879 január 19-dikén 3 3,387/1878-ik szám alatt kelt leiratával fölhívta a főváros közönségét, hogy «e pilléreknek a további pusztításától megmentése iránt erélyesen intézkedvén, ezeknek fentartása és jövendőbeli biztosítása érdekében a kisajátításról szóló törvény rendelkezése szerint a lakosokkal szemben e czélt jogérvényesen biztosítani igyekezzék». A műemlékek országos bizottságát utasította, hogy ugyané czélból a főváros hatóságával közvetlen érintkezésbe lépjen. A műemlékek országos bizottsága az e részben szükséges teendőkkel és a fővárosi hatóság küldöttségével megállapítandó intézkedések foganatosításávakengem bizott meg. Megjelentünk tehát 1880-dik évi április havában a helyszínén és bejártuk a római vízvezetéki pillérek maradványainak vonalát egész hosszában. A fővárosi hatóság részéről Rózsa Péter tanácsjegyző (most tanácsnok), a mérnöki hivatal egy tagja és a III. ker. elöljáróság volt kiküldve ; meg voltak híva a tárgyalásra ama földrészek tulajdonosai is, kiknek földjén pillérek vannak. A bejárás bevégeztével a gyönyörű szép tavaszi nap reggelén az úgynevezett «Csigadombon» telepedtünk le, hogy a fölveendő jegyzőkönyv tartalmát megállapítsuk. A «Csigadomb» területe, mely az itt tenyésző növényzetet sűrűen borított apró csigák sokaságától neveztetett így, ekkor már kiczövekelt tizenhárom parcellára vala fölosztva, ezek már a domb aljáig föl voltak szántva, az egyik parcella hosszában körbe menő falazatnak néhány folyó ölnyi szelvénye volt már föltárva. Meggyőződtem, hogy itt valaha nagyobbszerű római építmény állott, maga a domb pedig ennek omolványai törmelékéből keletkezett. Az eljárásunk-