Budapest Régiségei 1. (1889)

Gömöri Havas Sándor: Bevezetés : Ó-Buda = Aquincum : az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása 3-37

14 jegyzéseiből, hanem az itt feles számmal talált föliratokból tudjuk meg. Ezeknek leírása és magyarázata szolgáltatta az adatokat, melyek alapján Aquincum történetének pragmaticai megírása is oly nagy idő multán lehetővé vált. «Aquincum történetének vázlata» által dr. Hampel József a főváros történelmének, mely bennünket legközelebbről érdekel, nagy szolgálatot tett. Gondosan összegyűjtött és felhasznált minden adatot, melyet a régi íróknál, a napfényre került föliratokban és úgy a hazai, mint a külföldi irodalomban Aquincumra vonatkozólag talált, úgy hogy ennek története egyik-másik részében be van fejezve. Taglalásaiban visszanyúl a római korszakot megelőző időkre is, és a főváros területén, valamint annak közelében talált bronzkori, különösen pedig a biai 1796-diki Ravis- és Ravisci föliratú érem-leletekre, a szentiváni «Batotrantonis fii. Araviscus» föliratra hivatkozva, támaszkodva továbbá Mommsen véleményére és az Érdy által a Kelenföldön föltárt kelta sírokra újabb bizonyítékokat hoz föl a most már kétségbe is alig vonható tény igazolására, hogy a Plinius, Ptolemseus és Tacitusnál említett Aravisk vagy Eravisk kelta törzs a Dunának itteni jobb oldalát tartá megszállva és hogy egyik fő telepe (Civitas Evariscorum) Acinco vala. Ezt bizonyítják az itteni föliratok közül Hampel részéről összeszedett barbár (nem római) nevek is, melyek közül több kétségtelen kelta eredetű. Ilyenek: Verodumna, Verondac(us), Verbac(ius), Precion, Scordisc, Retimar, Macimar, Jantuna, Vindon, Amilat(us), Brogimara, Comatima, Cobromara stb. Salamon Ferencz úr is körülményesen tárgyalta a római korszakot, « Budapest Története» czimű művének 1. kötetében, és Aquincum múltjára vonatkozólag az adatok gyűjtésére és összeállítására nagy gondot fordított. De azóta a fővárosi, különösen Aquincumra vonatkozó régészeti kutatások terén nagyot haladtunk. A mi Aquincumból való fölirat és régészeti tárgy van a múzeumban, az mind alkalmi szerzemény, és egyesek adománya, melyek birtokába a múzeum, hogy úgy mondjuk, véletlenül jött, a mint tudniillik megszerzésökre alkalma nyílt. A hosszú időközön át gyűlt eme leletek szórványossága és elégtelensége is önként érthetőleg sok hézagot hagyott betöltetlenül e nagy jelentőségű római telep múltjában, melynek minél teljesebb ismerete pedig a főváros története szempontjából fölötte érdekes és kívánatos. Aquincnm helyrajzi viszonyai, középületei, a köz- és magánépítkezés, a társadalmi és magánélet föltételei, az ipar és közműveltség állapota és sok egyéb tudnivaló — ismeretlenek voltak előttünk. Ezen évtized elején azonban a kormány és a főváros Ó-Budán, a hajdani Aquincum területén rendszeres ásatásokat vétetett foganatba ; ennek folytán a régészethez fűzött ismereteknek tágabb tere nyílt, és a fővárosi régészeti és tör-