Budapest Régiségei 1. (1889)

Gömöri Havas Sándor: Bevezetés : Ó-Buda = Aquincum : az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása 3-37

13 írónak a főváros régiségeire vonatkozó, szétszórva talált közleményeivel itt bővebben annál kevésbbé foglalkozhatunk, mert az Aquincummal egyik vagy másik részben foglalkozott művek jegyzékét Schönvisnertől kezdve egész 1871-dik évig pontosan összeállítva és idézve találjuk dr. Hampel Józsefnek «az egyetem részéről megkoszorúzott pályamú'vében», mely «Aquincum történetének vázlata» fölirás alatt 1871-ben az Archasologiai Közleményekben megjelent volt. Dr. Hampel Józsefnek ezen műve méltóan fejezi be a Schönvisner óta lefolyt korszakot, mely az ókori emlékek szorgosabb gyűjtése — az alkalmilag napfényre került leletek többé-kevésbbé szakszerű fölhasználása és ismertetésének korszaka volt. Az archasologia, mint többfelé ágazó újabb kori tudomány, nálunk különben is igen szerény körben és csekély eszközökkel indult meg; annak határai kezdettől fogva meg voltak és ezután is meg lesznek szabva. Ókori képzőművészet, monumentális épületek remekei, tehát a Winckelmannféle archseologiának, vagy Schinkel iskolája tanulmányainak tárgyai minálunk nincsenek ; nem is voltak, mivel a római culturának már csak halavány fénye jutott a nagy birodalom eme végső széléig, és a mi fenmaradt e régi korból, például a vízvezeték és az amphitheatrum, az nem mint az ókori építészetnek jeles példánya, minek épenséggel nem lehet mondani, hanem mint Aquincum helyi viszonyait elénk tüntető érdekes emlék jő tekintetbe. A mi régészetünk főtárgyai leginkább érmek, föliratos emlékek, kősírok, szobrok, kőemlékek, agyag- és fémnemű tárgyak, melyek nagy része csak töredékekben, vagy megcsonkítva kerülnek elő. Az őstörténelmi és középkori tárgyak természetesen szintén az archasologia körébe tartoznak, de ezekről most, Aquincum történeténél, nem szólunk többet. Annak daczára mégis, hogy a régészeti tudomány arról a magaslatról, melyre azt egy századdal előbb annak megalapítója, Winckelmann állította volt, midőn ennek tárgyául kizárólag a classical képzőművészet remekeinek tanulmányozását tűzte ki, a legutóbbi évtizedekben leszállott, a mennyiben a görög és római nagy szellemek lángeszű alkotásait a műtörténelemnek engedve át, maga az ókori világhódító népek, valamint saját hazája lakóinak múltjára vonatkozó emlékeket egész összeségükben karolta föl ; mégis azt hiszszük és azt érezzük, hogy az archasologia épen ez által emelkedett fogalma és feladatának igazi álláspontjára: minden művelt embert élénken érdeklő ismeretek szerzője és terjesztője lett s megbecsülhetlen szolgálatot tett a történelemnek, mely sok esetben, midőn irott bizonyítékok híjával van, vagy ezek megbízhatósága iránt kételkedik, a régészeti kutatások szolgáltatta adatokban találja a megoldást. így azt is, hogy mi volt Aquincum ? minő helyet foglalt el a birodalom hadi és közigazgatási szervezetében ? nem a történelemnek nagyon is gyér föl-