Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

134 Tudvalevőleg azonban a rómaiak nemcsak a szobák oldalfalainak kiállítására fordítottak nagy gondot, hanem magára a padlózatra is. A deszkaburkolatot nem ismerték. Olaszországban ma sem gyakori. A leggyakrabban úgy állították elő, hogy téglatörmelékkel kevert mészréteget (terrazzo) vontak a talaj fölé. Az ilyen padló természetesen a legolcsóbb is volt. Mihelyt valaki fényesebben akarta lakosztályát kiállíttatni, rendszerint a mozaikot választotta. Kisebb helyiségek számára a kő vagy márvány szolgált anyagul, a nagyobbaknál különböző alakú téglák. Aquincumban e czélra, úgy látszik, a legkedveltebbek voltak a biscuite idomúak. A padlózat e két fajához járult aztán a császári korban még egy harmadik. Lényegében ugyanaz, mint a mozaik, csakhogy nem apró kövecskékből vagy téglácskákból alakították, hanem különböző nagyságú és idomú márványlemezekből, természetesen előre megállapított minta szerint (opus sectile). A rómaiak mint sok egyebet, úgy ezen technikát is a görögöktől tanulták, a kik a diadochok korában ilyen módon fedték be nemcsak a padlókat, hanem a falakat is. Állítólag Mamurra, Caesar kortársa, volt Rómában az első, ki háza termeit márványlapokkal ékesítette. Annyi bizonyos, hogy a szobadísz e neme rövid idő múlva közkedveltté lett. S valamint egyebekben, úgy ebben is Róma példáját követte Italia s utána a császárság n. és m. századában az egész római birodalom. Pompejiben tudvalevőleg már nem egy szobának padlójára akadtak, mely márvány-lemezekből volt kirakva. De hát mennyivel érdekesebb látnunk, hogy magában Aquincumban sem volt a burkolat e neme ismeretlen. Mondhatni házunk minden helyiségében akadt egy vagy több márványlap. Egyikben sem leltük azonban oly tömegben, mint az / terem törmelékében. Megszámlálhatlan sokasága került ki innen, úgy hogy nem lehet kétség, hogy egykoron tényleg ezen helyiség díszítésére szolgáltak. S csakugyan, ha tekintetbe veszszük, hogy az ily márvány-lapokkal csak nagyobb méretű minták létesíthetők, gondolhatjuk, mennyire összhangban lehetett e burkolat termünk nagy arányaival. Megjegyzendő azonban, hogy bármily nagy mennyiségben leltük is itt a szebbnél-szebb, fehér, téglavörös, fehér alapon zöld erezetű, sötét ibolya stb. márványlapokat, nem akadt köztük úgyszólván egyetlen egy oly darab sem, a melyet épnek mondhatnánk. Egytől-egyig alaktalanok s az már igen ritka példány, melynek egyetlen széle ép. Hogy a rombolás alkalmával zúzattak volna ennyire, el nem hihetjük. Hiszen körülbelől még ugyanazon helyen találtuk a legnagyobb részét, a hol eredetileg alkalmazva voltak, közvetlenül a talaj szintje fölött. Az sem valószinü, hogy a kőkeresők tördelték ily darabokra. Ugyan mi hasznát vehették volna a márványlapoknak ? Ó-Budán a padlókat nem szokták márványnyal burkolni.