Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

133 maradtak ez érmek. Vagy tán már senkinek se jutottak eszébe, vagy mivel nem volt elég idő, hogy magukkal vihessék. Elég az hozzá, a ház romba dőlt s az emeleti helyiségekkel együtt ezen elrejtett kincs is a mai / terem törmeléke közé vegyült. Körülbelül ugyanígy juthatott az emeleti helyiségek valamelyikéből ebbe egy falfestmény-töredék is. A mi érdekessé teszi, azon néhány bekarczolt betű, mely egy görög feliratnak töredékét képezi. A fennmaradt HS MON HC szavak egy genitivusban álló főnévre vagy tulajdonnévre látszanak mutatni. Egyebet aztán nem is tudunk meg belőlük. Hogy különben e falfestmény-töredék miért nem képezhette az alsó / terem szobadíszének részét, elég megjegyeznünk, hogy alapja vörös, a minő alapszínű vakolatdarab ezen egynél több az I teremből nem került ki. Pedig, mondhatnám, kosár számra emeltünk ki innen falfestmény-részleteket, de a mi különösen figyelemre méltó, ezek úgyszólván kivétel nélkül ugyanazon ékítményeket mutatják. Mennyivel inkább van tehát okunk azt hinni, hogy ez utóbbiak azok, a melyek magát az I termet ékesítették. Alapjuk vörös, a melyet mondhatni behálóz a növénydísz. Sötétzöld levelek között, a melyek mintegy a háttért képezik, emelkednek ki az egyes gallyak, megrakva levelekkel. A legtöbb mintha meg volna világítva, fehérbe játszó színárnyalattal bír. Mégis minden naturalisztikus jellegük daczára bajos volna megmondani, minő fának leveleit akarta a festő utánozni. Általában kétfélék : az egyik fajtához tartozók széles, nagy levelek, szelőket erős bevágások szakítják meg, olyanformán, a mint azokat a cserfa levelei mutatják. Tán épen ezek is lebegtek a festő szemei előtt, mikor csinálta. Ellenben a másik fajta levelek keskenyebb, ovális alakúak, sima széllel. H elylyel-közzel sárga színű virágocskák csoportjai tarkítják. Ha már most elgondoljuk, hogy e levéldísz, mint egyáltalában az antik szobafestés minden ékítménye, szabad kézzel, s nem ú. n. patronok segítségével készült, elképzelhetjük, mily élénk benyomást tehetett termünk egykoron a szemlélőre, a midőn mind a négy falnak faldíszét egész teljességében maga előtt láthatta. Sajnos, reánk csak egyes igénytelen töredékei maradtak. Elégségesek ugyan arra, hogy termünk falfestészetével nagyjában megismerkedjünk, de vájjon ki képes ma már magának az egészről tiszta képet alkotni. Mert hogy helyenként, tán mindegyik fal közepe táján egyes keretekbe foglalt képek sem hiányoztak, elég csupán azon darabra utalnunk, a melynek színnyomatát a könyvünk végéhez csatolt mümellékleten 2. sz. alatt közöljük. Minden valószínűség szerint egy tájkép töredéke, még pedig annak felső, köralakban határolt része, mely az eget ábrázolja.