Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

132 nünk. Megjegyzendő, hogy egytől-egyig aprók, alig egy köb cm. nagyságúak, a mi már magában véve is kizárja, hogy magának ezen / óriás teremnek burkolatául szolgálhattak volna. Csak kisebb szobák padozatához használhatták, a minőkre, mint imént említettük, minden valószínűség szerint az emelet osztva volt. E kövecskék a legkülönbözőbb színűek. Kezdve a fehér színen ott találjuk a szürkét, kéket, zöldet, vöröset stb. Ennyi szín mellett méltán föltehetjük, hogy a padozat, a mely ezekből ki volt rakva, nem csupán egyszerű vonalas ékítmé28. Kőpárkány metszete. 29. Stuccópárkány. nyéket mutatott, hanem bizonyára valamely kép is állott rajta. De ha nem is tudjuk, mit ábrázolt ez, annyi bizonyos, hogy a szoba, a melyet e mozaikpadló ékesített, elég díszes kiállítású volt. A második kétségkívül még érdekesebb lelet, mely az /terem törmelékében napfényre jutott, 16 db. római ezüst pénz. Valamennyi, miként a leletekről szóló fejezetben közlött lajstromukból kitűnik, am. században uralkodott császároktól és hozzátartozóiktól való dénár. A leletben képviselve van Elagabalus 1, Gordianus 3, Philippus szintén 3, Otacilia 1, Trebonianus Gallus 3, id. Valerianus 2 és Salonina 2 darabbal. Ezeknél is leginkább az a kérdés bír érdekkel, miként jutottak ide az / terem törmeléke közé, még pedig annak a terem niveaujától számítva mintegy félméter magas rétegébe? Hogy házunk a ni. században még fennállott s lakva volt, nem lehet kétség tárgya. Csak ha már romokban hever, veszíthette volna el ott őket valaki. Nyilván ezen éremlelettel is az történt tehát, a mi a mozaikkövecskékkel. Eredetileg az emeleti helyiségek valamelyikében lehettek elrejtve. Tán mint a múltak becses emlékét őrizte itt valaki még a ív. században is, egészen Aquincum pusztulásáig. Bármily gyarló az ezüstjök, még mindig több értékük volt, mint a ív. század rézdenárjainak. Gondosan erszénybe voltak kötve. Az egyik darabon még rajta tapad az erszény vásznának kevés maradványa. Szerencsénkre azonban, midőn a rómaiak odahagyják városunkat, ott