Budapest Régiségei 1. (1889)

Gömöri Havas Sándor: Bevezetés : Ó-Buda = Aquincum : az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása 3-37

T2 dett a hazai régészeti irodalom fejlődni, mely különösen az utóbbi évtizedekben lépést iparkodik tartani a nyugati népek e nemű termékeivel. Lehet mondani, hogy nemcsak Aquincum történetírása, de a tudományos alapon művelt hazai régészet is Schönvisnernél veszi kezdetét. Alig hogy fentemlített Commentárjai 1780-ban a «magyar tudományos egyetemnek» Budán megnyitása alkalmával megjelentek, föltűnt Katanchich Péter szt. Ferencz-rendű szerzetes és budai, később eszéki gymnasiumi tanár, az Eszéken talált római mérföldjelző-kőnek leírásával (Eszék, 1782.) és később nagyobb szabású «Istri adcolarum geographia stb». és «Orbis antiquus» munkáival, melyek nagy figyelmet keltettek a külföldi tudósoknál is. Eltekintve Katanchichnak e műveiben erősen kifejezett szláv irányzatától,* ő a római régészetet alaposan tanulmányozta, miben kortársát, Schönvisnert vallja mesterének, és Aquincumot illetőleg is sok érdekes adatot hozott napfényre. De valamint ezekkel, úgy a többi, számra mintegy tizenöt * Katanchich horvát létére régészeti kutatásaiban főleg a «szlávot» keresi, és legalább ő maga meg van győződve, hogy föltalálta. Mindjárt a most említett első értekezésében (de columna milliaria ad Eszekum) miután elorebocsáta, hogy Mursa (Eszék) Hadrian korát több századdal megelőző időben már fennállott, mert Kr. e. harmadik századból származó görög érmek és consulok pénzei (nummi consulares) találtattak itt, azt irja, «hogy Ptolemasus régibb kiadásaiban Mursa «Musianak» neveztetik, ime tehát úgymond a szláv «m«|» gyökszó, mely férfit jelent. Az andizetek néptörzse, mely Plinius szerint a Drávánál lakott, a régiebb codexekben «Andrizettibnek Íratott és olvastatott, Strabonál is az előtt így fordult elő tehát a görög genitivus, «avőpoc»-ból lett, andrizettoi = férfias emberek — musko — slavni — tehát Musia (Eszék) dicső férfiak városa (!). Azután magánembernél látott egy caméet, domborművű kis onyxot —honnan került? azt nem mondja — a rajta olvasható «Oconas» úgymond szlávul «oko nas» circum nos = körülöttünk» magyarázatra vall; a felhő, melyből két kéz hajlik körül együvé. «És valaki csekély szerűnek fogja az ilyen grammatomachiál tartani ? kérdi tovább — de készen van ám már nálam az értekezés, melyben kimutatom, hogy a régi pannonok nyelve az illyr (tehát szláv) volt». Katanchich, a nagyhírű tudós, eme grammatomachiája után a magyar állami közösség ellen fordult horvát nemzetiségi párt emberei fölkapták volt a negyvenes évek elején az illyr nevet, és ez elnevezésre büszkék valának. Hogy is ne? az illyrség legbuzgóbb szószólója Ludjevit Gaj hirlapszerkesztő V. Ferdinand «nevében» 1841-ben aranybafoglalt gyémántgyűrűt kapott. Évek multán a horvátok maguk jöttek rá, hogy Katanchich illyrségével tévútra tértek, talán maguk is röstelnék, ha most a horvátokat valaki illyreknek nevezné. De nekünk is meg kell mondanunk, hogy nemcsak a kereszténységet megelőző időben, de a római császárok korában sincs a szlávoknak e tájakon semmi nyoma. Safarzik tagadja, hogy az illyrek a szláv népfajhoz tartoztak volna csak az v. század végével és a vi-nak elején kezdenek úgymond átkelni a Dunán Thracziába, csak a hunok bukása után (469) kikkel együtt jöttek és a rómaiak eltűnte után (476) kezdtek régi lakhelyeikből kivonulni délre és nyugatra a Dunához és az Elbához. (Safarzik Slovanské Starozitnosti I. §. 11. és 25. Prága 1872). Nestor után ő is állítja ugyan hogy Magyarországon hajdan (mikor ?) sok éven át szlávok laktak, és innét (?) terjedtek el minden felé, mígnem őket ismét a kelták kiszorították. De van-a Nestor e tudósításának legkisebb történelmi értéke? Épen annyi mint a föld fölosztásának Noe fiai között, melyet Nestor egész részletesen ismertet, és egyúttal a szlávokat Noe fiától Jáfettől szármasztatja le. Arról, hogy épen- a Dráva, Száva és Duna közén a legrégibb történelmileg beigazolható időkben a Scordisk, Andiant, vagy Audizett, a Jazo, és Taur kelta törzsök laktak, Katanchich nem tud, vagy nem akar tudni semmit. Keresve Mursa — Musia név eredetét, ép akkora hihetőséggel min a «muz» gyököt föltalálhatta volna a kelta nyelvben is : Mussa, keltischer Mannsname von mus gemein, schmutzig, plebeisch, irja Obermüller j oroszul is muzsik parasztot jelent,