Budapest Régiségei 1. (1889)

Gömöri Havas Sándor: Bevezetés : Ó-Buda = Aquincum : az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása 3-37

II jának és a provincia főhelyének, kiváló szerep jutott. Schönvisner mutatta meg, mekkora készültséggel kell a római műemlékek és leletek leírásához fogni, és mint kell ezekből a történelmi kutatásoknak biztos tért nyitni. Követték is példáját, és okultak rajta többen mindjárt kezdetben. Az itt-ott szétszórt és alkalmilag napfényre került régészeti tárgyakat gyűjteni és tudományosan művelni kezdték; a húszas évek közepe táján megnyilt a nemzeti múzeum és a többi tudományos nagybecsű gyűjtemények és műtárgyak mellett a régiségek és ezek közt a római emlékek is szépen meggyűltek és gyarapodnak folyvást a mai napig. És a Schönvisner óta letűnt század folyamán lassan bár, de önállóan kezmaztatja le, néhol talán kissé erőltetve, de legtöbb esetben meggyőzóleg. Sajnos azonban, hogy nem annyira az ó korban dívott, hanem a most meglevő neveket veszi szemügyre, úgy például Pannónia helynevei közül csak igen kevésnek adja magyarázatát. Vindobonát, Carnuntot, Acincot stb. nem említi, de megtaláljuk nála «Almás», «Appony» és sok más, amazoknál jelentéktelenebb helynév magyarázatát. Szerinte «Buda» és «Pest» eredeti kelta, és épenséggel nem szláv nevek: «Buda. . . ist keltisch, und kommt von bi klein, und ta, da, dae Haus, Hütte, Dach, bezw. din Burg. Im Keltischen wurde aus bid die contrahirte Form bwth, budh, Hütte, im Deutschen Bude, oder in Riesengebirge Baude, im Französischen boutique ... an der untern Donau Widdin — kleine Veste (hajdan magyarul Bodon). — Pesth . . . von bais ==• Wasser, und aidhe Ort. Als Bachname kommt «Pest, Piest, Pist, Petsch, Pezd, stb. in Slavenländern häufig vor. Pannoiiia Feldleuteland, von ban Feld, on Mann, und ia, Land = tehát «mezőség» a pannonok «mezőségiek» Madjarien von magh, madh, may Feld (deutsch mähen) und air Mann, also Bewohner des ungarischen Flachlandes, während «Ungarn» Hünnenmänner bedeutet, und dies so viel als ong-air fürchterliche Männer, wenn nicht von eanui, Wasserleute, Fischervolk, was alle Finnen (buinae, Wasserleute) ursprünglich waren. Herodot nennt die Pannonier Meder, weil sie majdas — Feldleute waren, es werden die keltischen Ureinwohner des Landes, von denen, obwohl, von andern Völkern, Deutschen wie Hunnen überfluthet, alle Orts-, Berg- und Flussnamen des Landes herrühren, zu verstehen sei. Ein Theil der Pannonier hiess Japyden, von abha

—abhain Wasser und dae Leute, sie wohnten längs der Sümpfe der Theiss». Es követve Obermüller igen érdekes müvében elősorolt gyökszavakat, Acinconak kelta magyarázatát is adhatjuk : Aa, Aha, Ach, Au einfachste Bezeichnung für Wasser cean, Genitiv, cum, Haupt, Spitze, caomh schön. Tehát Acinco jelenthet annyit, mint «szép vízforrás», «szép víz töve». És így kik «Aquincumban» minden áron vizet keresnek, megtalálhatják a keltában is. «Acinco» Acintusra változtatva, «mi azonban ujabb írók véleménye szerint Acincusnak olvasandó» (Hampel), utoljára 457-ben fordul elő Sidonius Apollinarisnak Majorianus császárt dicsőítő költeményében. Sidonius Attilának kortársa, Avitus császár veje, legfőbb hivatalokat viselt férfiú, 475-ban clermonti püspök a mellett tanúskodik, hogy Atüla nem dúlta föl «Acincust», midőn azt írja «Martia pollet Acintus» és ugyanott «Et iam terrificis diffuderat Attila turmis, in campos se Belga tuos». Acincot és Attilát nem említheté vala együtt s eképen ha a város a nagy hún király idejében sértetlenül nem állott volna fenn. E hosszúra nyúlt megjegyzéseinket azzal fejezhetjük be, hogy Pannoniát, Auduin királyuk alatt a longabardok szállották meg 526-ban ; előbbinek fia Alböenus (Alboin) pedig, miután itt sok kincset gyűjtött, a tartományt mindenéből kifosztá és fölégette, azt 568-ban egész hadával és népével együtt elhagyta, és Italiába költözött. (L. Marii Episcopi 445 — 581. évekről szóló, tehát egykorú Chroniconját, Bouquet-nek már idézett gyűjteménye 18. lapján, ki róla azt mondja, hogy az «magni pretii monumentum».) Ennek alapján bizonyosra vehetjük, hogy Pannoniát, annak különösen dunamelléki városait, és köztük Aquincumot is a longobárdok pusztították el ; a lakosoknak nagy részét is magukkal vitték, és az avarok egyszerűen megszállották a puszta földet. Itt mellékesen még fölemlítjük, hogy az avarokat a hongobardok hittak segítségül még 566-ban a gepidák ellen, kikkel halálos ellenségeskedésben éltek. A gepidák — szintén német törzs — a longobárdok és avarok együttes csapásai alatt végkép elpusztultak ugyan, és nagy részük az avarokkal olvadt össze, de a longobárdok érezhették, hogy itt a hatalmas szövetségesek mellett nincs maradásuk, azért elvittek mindent a mit vihettek, és elvonultak Itáliába. 2*