Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

ii6 Az aquincumi ásatások, ha ugyan a főváros áldozatkészsége lehetővé teszi őket a jövőben is s azok az eddigiekhez hasonló eredményeket mutatnak fel, idővel talán a fölvetett kérdések egyikére vagy másikára némi fényt fognak vetni. Ma még e részben, úgy szólván a munkálatok kezdetén vagyunk csak. Nem szólva a bevezető fejezetben felsorolt lakházaknak eddig felásott kisebb-nagyobb részeiről, mindössze két nagyobb telep tárul szemünk elé, a melyekről körülbelül elmondhatjuk, hogy egész terjedelmökben ismerjük. Tán mondanom sem kell, mily kevés ez ahhoz, hogy már most bármily irányban távolabbi következtetéseket vonhatnánk. Legkevésbé lehetünk azonban ama helyzetben, hogy már most megállapítsuk, volt-e és minő volt azon terv, melyet ily épületek alaprajzánál és felépítésénél szem előtt tartott a provinciális római. Annyi bizonyos, hogy ha létezett Üy szabály, a melyet, ismerve a római építészet egyöntetűségét, természetesen semmi okunk sincs kétségbe vonni, az a localis viszonyokhoz, nemkülönben a tulajdonos egyéni szükségleteihez képest számtalan módosulásnak volt alávetve. De van még egy második körülmény is, mely az e nemű emlékek értelmezését nem kevésbé nehezíti meg. A magánépületek természetüknél fogva rendszerint gyarlóbban voltak előállítva, mint a középületek, a minő a fürdő, templom, színház, amphitheatrum stb. Nem csoda tehát, hogy vajmi ritka kivétellel szánandóbb állapotban is maradtak reánk, mint azok. így van ez Aquincum romjainál is. Ama két épületcsoport láttára bizony sok helyütt még aziránt is a legnagyobb zavarba jő a szemlélő, mely helyiségek tartoztak össze, illetve képeztek egy összefüggő egészet, nemhogy az egyes helyiségek rendeltetését is sikerülne minden alkalommal megjelölni. Mai lakóházainknál sem megy az könnyen, ha nem ismerjük a szobák belső berendezését. Már pedig ebből romjainkban, úgy szólván semmi sincs. Ha mégis erre vonatkozólag állítunk is egyet-mást, az a legtöbb esetben nem több puszta föltevésnél. Jóllehet azonban ma még a részletek dolgában sok a homály, a mely talán sohasem íog teljesen eloszlani, mégis általánosságban, legalább a mi az aquincumi lakóházak külső képét illeti, elég világos fogalmat alkothatunk magunknak. Elmondhatjuk, hogy az aquincumi házsorok között járva kétségkívül ugyanazon különbséget tapasztaljuk, a melyet a pompejii házak mutatnak az újkor lakóépületeivel szemben. Korunk nemcsak széles világos utczákra törekszik, hanem s erről bármely nagyobb város építkezési modora tanuskodhatik, egyúttal azon is van, hogy a házak homlokzatát minél díszesebben állítsa elő. Különösen az ablakokra fektet nagy súlyt, a melyeket lehetőleg nagyra szab, miáltal nemcsak a szobák belső világossága gyarapszik, hanem maguk az utczák is nyernek élénkségben. Mint tudjuk, az ablaküveg a római korban sem volt ismeretlen ; Aquincum romjai