Budapest Régiségei 1. (1889)

Gömöri Havas Sándor: Bevezetés : Ó-Buda = Aquincum : az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása 3-37

10 de nagyban és egészben Schonvisner megbecsülhetlen szolgálatot tett a hazánkbeli római korszak történelmének. A nyolcz évvel előbb, 1780-ban az «Antonini Itinerariumáról» írt Commentárjaiban már felöleli ugyan e tartomány nagyobb részét is, de ebben Aquincumnak is, mint az akkori úthálózat egyik góczpontjelentkeznek a fekete és az adriai tenger partjain, és nyomulnak lassan nyugot és éjszak felé, midőn a rómaiak hatalma nem csak Aquincumban, de Pannónia legnagyobb részében is már megtört és elenyészett volt. A Breukok pedik kelták valának. Ptolemeeus őket az andiantok (Piiniusnál andizetek) után, a többi kelta törzsekkel együtt említi. A «Buda» név először Szl. Gellért nagyobb legendájában fordul elő, mely gr. Batthyányi Ignácz erdélyi püspök szerint (S. Gerardi scripta et acta Alba; Carolinas 1790) a XI. században Íratott. Oklevelekben először 1124. évben II. István korában jő elő (Fejér Cod. diplom. 11. 80 1.). Már említők, hogy Anonymus Eczilburgot «Buduuarnak» nevezi. És e részben Horvát Istvánnak igaza lehet, ki a «Buda» nevet magyar eredetűnek tartja «mert «Bud» nevű férfiak nemcsak a Váradi regestrumban, de a xi. és xn. századbeli oklevelekben és számtalanszor előfordulnak» (irja Podhradszky «Buda és Pest» ez. művében), «Etzelburg» pedig utoljára Oláh Miklós «Hungária et Atila» czímű könyvében 1556-ban fordul elő : Hungari earn arcem et urbem in prsesentia Budám : Teutones verő nunc . . . Offen vocant». Néhány évvel utóbb Ó-Budának 5000 lakossága a török elől Esztergomba menekült és «Etzelburg» neve feledésbe ment. De a rómaiak sem nevezték el Aquincumot az itt talált sok vízforrástól, hanem minden föltevés szerint, az itt talált, és azután velők összevegyült Aravisk, vagy Eravisk kelta törzsnek, Acinco nevű telepe volt itt, melyet ők latin hangzásúvá változtattak át. Annyi bizonyos, hogy hol a rómaiak maguk alkottak telepet, annak tisztán kifejezett latin elnevezést is adtak ; ha pedig egy már lakott és névvel bírt helyen telepedtek meg, ahoz csak latin hangzású ragot fűztek, minek számtalan példáját tudnók fölhozni. Minden latinos hangzása mellett, etymologiailag Aquincum nem jelent semmit. És nem kell felednünk, hogy a későbbi időben Ammianus Marcellinus, a Notitia dignitarum, a Fasti consulares, és az Itineraríum Antoninianum «Acincot», ez utóbbi Acinquot és ismét Acincot» írnak. Egy Báttaszéken talált Katanchich-féle föliraton is Acinco áll. Ptolomasus, ki mint mondottuk első ír Aquincumról, «Axoui-f/.ovft-nak nevezi, de a görögöknek nem volt c betűjök, az ő k-jukat a rómaiak is k-nak olvasták, és így a rájuk nézve könnyebb kiejtésű «Aquincumot» fogadták el. Acincot, tehát nemcsak az aravisk kelta törzsnek a fővárosi Duna jobb partjáig terjedt itteni letelepülésénél fogva, mire nézve a legközelebbi időben kétségtelen újabb bizonyíték jött napfényre (Arch. Értés. 1888.), hanem azért is tarthatjuk kelta eredetűnek, mivel a Pannónia területén a római korszakból fenmaradt helynevek legtöbbje, nevezetesen Vindobona (Bécs), Carnuntum (Petronell), Mutenum (Szt-György, Sopron m.), Scarabantia (Sopron), Gerulata (Oroszvár), Arabona (Győr), Brígetio (Ószőny), Crumerum (Esztergom), Gardelacca (Tát), Annamantia (Dunaföldvár), Lussunium (Kömlőd), Alisca (Tolna), Lugio (Bátaszék), Antianae (Baán), Altinuin (Mohács), Mursa (Eszék), a drávamelléki Bolentinum és Garrodunum, a szava- és dunamelléki Cuccium (Illók), Maláta Bononia (Banostor) Acumincum (Szalankemen), Taurunum (Zimony). Singidunum (Belgrád), Sirmium (Mitrovicz), Qbala (Vinkovcze), Siscia (Sziszek), Aadautonia (Velika Gorica), Neviodunum (Drenova) és sok más helynevek, köztük Acinco (Aquincum) is etymologiailag is megállapított és megállapítható kelta eredetre vallanak. A történelmi tény alapján ugyanis, mely szerint az ősi lakhelyeiken elszaporodott gall = kelta törzsök nyugatról tömegesen költöztek volt ki az Alpokon túli tartományokba, és a folyók mentén elterjedtek egész belső Európában, német, angol és franczia ethnographusok és philologusok azt következtették, hogy mivel a római hódítások, valamint a keletről Európa belsejébe irányult népvándorlások folytán a kelták különféle népfajokkal vegyültek össze, ennélfogva ezen népek, illetőleg ezek mostani utódai : a németek, a szlávok és a magyarok nyelvében kell, hogy a régi kelta nyelv maradványai is meglegyenek ; és e föltevésből indulva ki, a most említett nyelvcsoportokban a kelta nyelv emlékeit kutatták, és ezt teszik folyvást. Eme kutatások eredményeit saját nyomozásaival együtt OBERMÜLLER VILMOS Lipcsében «Deutschkeltisches, geschichtlich-geographisches Wörterbuch» két vaskos kötetű munkájába foglalta össze (Leipzig — Berlin 1868—1872), melyben az Európában, nyugati Ázsiában és éjszaki Afrikában előforduló folyók, hegyek, területek és személyek elnevezéseit több ezerre menő szónál kelta gyökökből szár-