A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2007-ben (Aquincumi Füzetek 14. Budapest, 2008)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2007. évben

az első két szezonban 789 régészeti jelenséget regisztráltunk és tártunk fel. Az objektumok korszakok és típus szerinti megoszlása a következő volt: a középső rézkori „Furchenstich" kultúra telepjelenségei, a korabronzkori Harangedény-Csepel csoport sírjai, valamint a Nagyrév-kultúra temetkezései (12. kép) és telepjelenségei, a késő bronzkori halomsíros kultúra település objektumai, a késő vaskori-kelta temetkezések és település, valamint a késő népvándorlás, és Árpádkori település objektumai. A Központi Szennyvíztisztító már épülő nagy „műtárgyának" feltárása után, a 2007. május 8. és július 27. közötti ásatási szezonban a kapcsolódó létesítmények rothasztó és pasztőrizáló tornyok, műszaki kiszolgáló épületek - alapozási területét, valamint a Duna alatti bevezető szennyvizcso nvomvon; ilát kutattuk meg. A munkák során 65 újabb objektumot tártunk fel. A területen a feltöltöttség mértéke a korábbi évekhez hasonlóan 2-6 m-nvi volt, és a régészeti leletek egv része ugvancsak sérült, roncsolódott állapotban került elő. A korábban feltárt korszakok leletei közül ebben az évben a kora bronzkori temető újabb részlete mellett, kelta és késő népvándorlás kori, valamint kora Árpád-kori településrészletek újabb objektumai kerültek napvilágra. (13. kép) A Kr. c. III. évezred második felére keltezhető kora bronzkori Harangedény—Csepel csoport és a Kr. e. III. évezred végérc -II. évezred elejére keltezhető Nagvrévkultúra 233 objektumból álló temető részlete került elő a korábbi feltárások során. (HORVÁTH-ENDRŐDI-MARÁZ 2007, 219-223) A két kultúra sírcsoportjai nagyjából észak-déli irányban húzódtak, az egykori Duna parttól, kb. 250-350 m távolságban. 2007-ben a szennyvíztisztító nagy műtárgyától északra — az 1/0 és K0-N0 egységként nyilvántartott építési egységek alapozási gödrének feltárása során -, a nagy kiterjedésű temető további 33 hamvasztásos (urnás) sírral bővült. A sírok többsége az ásatásokat megelőző időszakokban jelentősen roncsolódott, helyenként csupán szétszántott cseréptörmelékek jelezték J 3. kép: Árpád-kori kemencék, és a hamuzó gödör maradványai