A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2007-ben (Aquincumi Füzetek 14. Budapest, 2008)

Római kori épületmaradványok feltárása Budaújlakon (Anderkó Krisztián)

keleti részén a nyugati oldalhoz képest 1-1,5 m-rel volt mélyebben. Ez az eltérés feltehetőleg a korabeli, természetes lejtéshez igazodó épületkialakításnak volt köszönhető. Az egykori épületalapozások zömmel opus spicatum technikával készültek, míg a felmenő falak struktúráját már csak egy helyen tudtuk megfigyelni. Ennek alsó kősorai ugyanezzel a technikával készültek, majd erre kerültek a sárgásfehér habarcsba rakott, vízszintesen fektetett tört mészkövek. (5. kép) A feltárt, egymással kapcsolatban lévő falak mindenesetre egv nagvobb kiterjedésű, szabályos alaprajzi sémát mutató épület részeként értelmezhetőek. Átépítés, ill. hozzáépítés két esetben volt megfigyelhető, ezért az építményt feltehetőleg hosszabb ideig, beosztását némileg módosítva, átépítve használhatták. Az ásatás során a falakat fedő újkori réteg alsó részéből tegulák és imbrexek nagyszámú töredéke került elő, amelyek minden bizonnyal a korabeli födémszerkezethez tartoztak. A kísérő leletek száma a csekélv vertikális kiterjedésnek köszönhetően szinte elenyésző és jobbára újkori anyaggal kevert. Jelentős hányadát terra sigillata töredékek alkotják, ill. előkerült egy levél- vagy indaformájú stukkó töredéke is. A római leletek mellett számottevő mennyiségű őskori kerámia (DYK, Biller Anna meghatározása) töredéke származik abból a sötétbarna földrétegből, amelybe a római falakat is vágták. Ez utóbbi leletcsoporthoz tartozó régészeti jelenség nem került elő, így feltételezhetően eróziós folyamat következtében kerültek a területre. A kelet felé vastagodó barna földréteg alatt tömör, köves-kavicsos réteg került elő, amely már a szomszédos Felhévízi utca 7. és az Ürömi út 31. számú ásatáson is több rétegben, nagv felületben megfigvcllot was that their starting level was 1-1.5 m deeper in the cast than in the west, probablv due to the design of the building that was adjusted to the contemporary natural slope of the area. The foundations walls were generally made using a opus spicatum technique. The structure of the wall itself is indicated by a single wall, the lower stone rows of which were also built using the same technique. The horizontally laid broken limestone blocks were laid in yellowish white mortar on top of these rows In any ease, the uncovered interlinked walls can be interpreted as parts of a larger building displaying a regular ground plan. Reconstruction and expansion could be observed in two cases. This means that the construction was probably used for a long period, during which the interior arrangement was somewhat modified and reconstructed. A large number of tegula and imbrex fragments were recovered in the lower part of the modern laver that covered the ruins and which certainly belonged to the roof structure. The number of the finds is minimal owing to the low vertical extent of the strata, and these are generally mixed with modern materials although a significant proportion of the material comprised Samian ware fragments. A fragment of a leaf- or tendril-shaped stucco was also recovered. Beside Roman finds, a significant number of prehistoric shards (TEP, identified bv Anna Billcr) came from the dark brown earth laver the Roman walls were built into. No archaeological phenomenon linked with this latter find group could be identified: the finds were probably carried here bv erosion processes. A compact pebbly-stony laver was found under the brown earth laver thickening