A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2007-ben (Aquincumi Füzetek 14. Budapest, 2008)

Római kori épületmaradványok feltárása Budaújlakon (Anderkó Krisztián)

hető volt. (FACSÁDY 2002, 136; KÁRPÁTI 2005, 210) Ez a jelenség egy hajdani vízfolyás medreként értelmezhető és minden bizonnyal kapcsolatba hozható az ún. Szépvölgyi árokkal. A fenti ásatásokon egyébként nem került elő olyan fal vagy régészeti objektum, amely összekapcsolható lenne a most feltárt maradványokkal, bár ez inkább az újkori bolygatás mértéknek semmint az egykori épület csekély kiterjedésének köszönhető. Az Ürömi út 45. szám alatt viszont egv északkclct-délnvugat irányú római fal alsó kősóra maradt meg (FACSÁDY 2001, 136), ezek az azonos tájolású maradványok akár csatlakozhatnak az itt előkerült falalapozásokhoz. A feltárt falak mindenestre nagy alapterületű, többszörösen tagolt, egves részein átépítés nyomait őrző épülethez tartoztak, amely az előkerült terra sigillaták tanúsága szerint (lezoux-i és rheinzaberni darabok, Vámos Péter meghatározása) legkorábban már a 2. század közepén felépülhetett. A lelőhely topográfiai helyzete (a katonaváros déli széle) leginkább azt valószínűsítené, hogy az épület valamiféle kapcsolatba hozható a Budaújlak területén részleteiben feltárt teleppel (FACSÁDY 1996, 16; 1999, 21; FAC

SADÏ -KÁRPÁTI 2001, 14-20; BERTIN 1997, 18-26; 1998,40-48; 1999, 26-36; II AB LE 2002, 267-274), ám annak emlékei általában korábbiak, ill. a kérdéses időszakban már a canabae legionis nagy nyugati temetője húzódott a helyén. (FACSÁDY 1996, 14-21; 1999, 20-25; HABLE 2000, 14-20; TOPÁL 2003, 162) A közeli Ürömi utca 11. szám alatt 3. századra datált téglaégető kemencék kerültek elő (FACSÁDY 1997, 14-17), ettől délebbre pedig az Ürömi utca 4-6. számú telken a katonai temető részlete, amelyet a későbbiekben, egv fazekaskemence tanúsága szerint, szintén ipari célokra haszeastwards, which could be observed over large surfaces and in subsequent layers during excavations in the neighboring lots of 7 Felhévízi Street and 30 Ürömi Street. (FACSÁDY 2002, 136; KÁRPÁTI 2005, 210) This phenomenon can be interpreted as part of the basin of a former water course, and can most probably be linked with the so-called Szépvölgyi ditch. During these excavations, no walls or other archaeological features that could be linked with the remains uncovered this time were unearthed, although this is rather due to the extent of modern disturbances than to the small size of the building. However, the lower stone row of a northeast-southwest running Roman wall was preserved at 45 Ürömi Street (FACSÁDY 2001, 136), and these remains with their identical orientations may vcrv well be linked to the wall foundations unearthed in our lot. The uncovered walls certainly belonged to a large building divided into several rooms and preserving traces of reconstructions at certain points. Based on the Samian ware material (items from Lczoux and Rheinzabern based on Péter Vámos's identification), the building may have been constructed in the middle of the AD 2

ml century at the earliest. The topographic position of the site (the southern edge of the Military Town) suggests that the building can be connected with the settlement uncovered in parts on the territorv of Budaújlak. (FACSÁDY 1996, 16; 1999, 21; kACSÁDY-KÁRPÁTI 2001, 14-20; BERTIN 1997, 18-26; 1998, 40-48; 1999, 26-36; HABLE 2002, 267-274) These remains, however, arc older, and the large western cemetery of the canabae legionis already occupied its place in the relevant period. (FACSÁDY 1996, 14-21; 1999, 20-25; 11 AB EE 2000, 14-20; TOPÁL