A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2007-ben (Aquincumi Füzetek 14. Budapest, 2008)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2007. évben

Miután a próbafeltárás régészeti jelenségeket nem eredményezett, a pincetömb teljes területének kitermelését (700 nr) régészeti szakfelügyelet mellett folytattuk. A modern kori bcásásokkal és tereprendezéssel bolygatott épület területe, egyetlen szórványos őskori kerámiatöredék kivételével, régészeti szempontból negatívnak bizonyult. A „B" épület próbafeltárása során átlagosan 40 cm humusz, majd 30-40 cm vastag természetes eredetű homokréteg alatt, heh énként 80-100 cm vastagságú barna, szerves anyaggal dúsított, elszórtan őskori kerámiatöredéket, ill. csoportosan kagylóhéjakat tartalmazó homokos, iszapos réteg húzódott. Ez alatt újkőkori település nyomai kerültek elő. Ez alapján a teljes épületalap (700 nr) megelőző feltárását elvégeztük, mely során összesen 38 régészeti objektumot tártunk fel. (4. kép) Az épületalap keleti oldalán a késő Zseliz időszak nagyméretű, alaktalan, viszonylag gazdag leletegyüttest szolgáltató gödörkomplexumát bontottuk ki. A kerámialeletek között jellegzetes az „S" profilú forma előfordulása, amelven a sűrűn bekarcolt vonal kötegekből álló, mély rovátkolással átmetszett díszítés, továbbá a nagy felületeket elborító vörös, ill. azon néha nyomokban felfedezhető sárga festés (önállóan és bemélyített díszítéssel kombinálva egyaránt) is előfordul. A gödörben egv vörös festékrögöt és egy festék porítására szolgáló őrlőkő töredékét is megtaláltuk. A leletanyagban több csiszolt kőeszköz töredéke mellett egv épen megmaradt mikrovéső, továbbá pattintott, köztük sarlófényes kőpengék is szerepelnek. A gödör keleti szélénél egy csoportban limno-, ill. hidrokvareitból álló kis kődepót találtunk, amelyben félkész, illetőleg használati nyomokat is mutató kőpengék mellett eszközkészítés melléktermékeként keletkező pattintékok és szilánkok is voltak. Mindezek ellenére a helyben történő cszközkészítés a magkő hiánya miatt nem bizonyítható. (A meghatározást Markó Andrásnak köszönöm). A komplexumtól nyugatra, vélhetően ugyancsak a késő Zseliz időszakra keltezhető oszlopkonstrukcióhoz tartozó oszlophelveket bontottunk ki. Teljes alaprajz nem rekonstruálható, az oszlopgödrök egv része valószínűleg nem érte el az altalaj szintjét. Az. oszlophelvek nyugati oldalát kísérő, kevés leletet tartalmazó, észak-déli irányú hosszúkás gödörtől nyugatra csoportosulva, több méhkas alakú tárolóvermet tártunk fel, részben lelet nélkül, részben késő Zseliz leletekkel keltezhetően. Ugyanitt a szelvény déli határánál egv lelet nélküli, de feltehetőleg az újkőkori településhez sorolható kavicsos alapozású, gyengén átégett tapasztasd tűzhely félkör alakú részletét is sikerült feltárnunk. Az altalajba 20 cm mélyen lemélyedő, 200 cm átmérőjű gödör aljának középső részében 130 cm átmérőjű 8 cm vastag apró kavicsréteget figyeltünk meg, amelyet 4 cm vastag, helyenként megmaradt tapasztott réteg fedett. A tűzhely nyitott volt, boltozat maradványát nem találtuk. A „B" épület keleti szélénél két kerek méhkas alakú tárolóvermet bontottunk ki, amelyek a középső rézkori Ludanice kultúra időszakára keltczhetőck. Az egvik gödör betöltésébe bedobva egv csaknem teljesen ép, öblén négy szimmetrikusan elhelyezett bütvökfüllcl ellátott fazekat találtunk. (5. kép) A másik gödör aljának kiöblösödésében a korszakra jellemző kétfülű csésze töredéke és egv nagyobb kő feküdt. Az ingatlan Nánási út felé cső oldalán elhelyezkedő „C", „D" és „E" jelű épületek területén összesen kb. 500 nr-nyi felületen végeztünk próbafeltárást. A nyu-