A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Próbafeltárás a csúcshegyi római villa környezetében II. (Havas Zoltán - Szilas Gábor - M. Virág Zsuzsanna)

alapján legnagyobb valószínűséggel a 2-3. század fordulójára keltezhetőek, 3. századnál semmiképp nem későbbiek. A római mellékletekkel ellátva, római módra eltemetett, torzított koponyájú férfi sírja mindenképp érdekes kérdéseket vet fel az illető származására, és társadalmi hovatartozására nézve. A nem telep jellegű objektumok egv másik csoportja szintén érinti a körárok által közrefogott területet, még ha annak központi részén nem is mutatható ki. Ezek a 3. árok nyugati felén, 4. árok nyugati szakaszának elején nagy felületben (összesen mintegy 2700 négyzetméter), szabályos sorokban jelentkező hosszúkás beásások, melyeket a római mezőgazdasági szakirodalom, elsősorban Columella (3.12.23; 3.15.1-2.), és az idősebb Plinius (Plin Nil 17.35,), továbbá korábbi, a birodalom más tartományaiban tett régészeti megfigyelések nyomán, (BOISSINOT 2001, BUFFAT-PELLECUER 2001, BALMELLE 2001) szőlőültető gödrökként azonosíthattunk. (18. és 20. képek) A beásásoknak csak egv részét bontottuk ki, azonban a nyesett felszínben jelentkező foltok alapján két ültetési rendszer nyomai vehetők ki egymástól elkülönülten. Az egyik a kelet-nyugatitól enyhén északkelet felé eltérő irányítású sorokból áll, a sorok egymástól egyenletes, 1,7 méteres távolságban vannak, az egyes beásások mérete 20x80-100 centiméter. A másik, kiterjedtebb ültetési rendszer majdnem teljesen pontosan kelet-nyugati, a sorok egymástól 1,7-1,9 méterre helyezkednek el, míg az egyes beásások egyenletes elhelyezése többnyire kereszt irányú sorokat is kiad. Az ültetőgödrök 40-45 centiméter szélesek, 100 centiméter hosszúak. A gödrök formája meglehetősen szabályos, méretezése pontos. A betöltésükből előkerült tal) on the western side of trench 3 and at the start of the western side of trench 4. They can be interpreted as vine-planting pits based on the Roman agricultural literature, especially Columella (3.12.2-3; 3.15.1-2) and Pliny the elder (Plin NH 17.35) as well as archaeological observations made in other provinces of the empire. (BOISSINOT 2001, BUFFAT-PELLECUER 2001, BALMELLE 2001) (Figs 18 and 20) Only a portion of the pits have been unearthed although the discolorations appearing on the scraped surface outlined traces of two separate planting systems: one consisted of rows slightly diverging from the east-west direction toward the northeast with a uniform 1.7 meters between the rows of pits that measured 20 X 80 X 100 em. The other more extensive planting system was oriented in a nearly precisely east-west direction. The rows located at a distance of 1.7-1.9 m from each other and the regular distribution of the individual pits indicates the presence of cross-rows as well. The planting pits were 40-45 cm wide and 100 cm long. The shapes of the pits were fairly regular with consistent, exact measurements. The poor find material recovered from their fill certainly came from the Roman period. As the pits appeared closer to the center of the settlement, they contained more and more refuse from the village including a fragment from a simple winged brooch. The depth of the planting pits was always at least 20-30 em from their appearance in the soil, which was certainly not the original depth because the discolorations yvere not consistent or appear at the same level. Both planting units yvere arranged in royvs (vitis iugata), where traditionally each a plant was placed into the two ends of the