A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Próbafeltárás a csúcshegyi római villa környezetében II. (Havas Zoltán - Szilas Gábor - M. Virág Zsuzsanna)

gyér leletanyag egyöntetűen római, a telep centrumához közeledve több, a faluhoz köthető hulladékot is tartalmaz, így többek közt egy egyszerűbb kivitelű szárnyas fibula töredékét is. Az ültetőgödrök mélysége a jelentkezési szinttől legalább 20-30 centiméter volt mindenütt, de ez az adat az elszíneződés, illetve az észlelési szint esetlegességei miatt kevéssé vonatkoztatható a beásások eredeti mélységére. Mindkét ültetési rend soros művelésre (vitis iugcita) utal, a hosszúkás ültető-gödrök két végébe hagyományosan l-l tő került. A gödrök szabályos méretezése és tájolása sablon (cicoma) használatát is sejteti. Szerencsés módon néhány, az interpretációt tovább erősítő jelenséget is megfigyelhettünk. Igv például a hiányok pótlása céljából egy tőke alsó ágának bújtatásával történő szaporítást, pontosabban az ehhez utódag ásott gödröt. A gvér leletanyag, és irodalmi adatok mellett relatív rétegtani mcgfigvclések is megerősítették az objektumok korát, mivel a 3. árok nyugati végén egy a különböző történeti korok során folyamatosan, és intenzíven feltöltődő területet érintettünk, melynek rétegsorában markánsan jelentkeztek az cgves korszakok humuszszintje, melyek közül a római korinak tarthatóhoz kapcsolódnak az említett szőlőültető gödrök. Az ültetvény egyértelműen a római mezőgazdasági hagyomány szabályai szerint lett kialakítva, és valószínűsíthetően a közeli ismert villák egyikéhez tartozott. A mezőgazdasági terület térhódítása az egykori telep belterületén, ha nem is a falu használatának végét, de hanyatlását, alárendelt szerepét jelzi. Szintén nagy valószínűséggel a villák valamelyikével hozható összefüggésbe az a száraz rakásé, alapozás nélküli mészkő 20. kép: Római szólóiul tető gödrök összesítő rajza (részlet) Fig. 20: Complex map of the Roman vine-planting pits (detail) planting pits. The regular measurements and orientation of the pits suggest that a pattern (ciconia) was used. Luckily a few phenomena that reinforce the interpretation could also be observed such as the division of a plant with a lower branch or rather the pit dug later for the purpose. Beside the few finds and the data from the coeval agricultural literature, the observation of the stratigraphie sequence supported the dating of these features. The territory that was continuously and intensively filled in during subsequent historical periods was unearthed at the vestem end of trench 3 in a series of lavcrs in which the humus levels of the individual periods could be clearly distinguished and in which the vine planting pits arc clearly linked with the Roman period levels. The plantation was definitely designed according to Roman agricultural traditions and probably belonged to one of the nearby villas. The growth of the agricul-