A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

A Testvérhegyi villa területén végzett feltárások újabb eredményei (Havas Zoltán)

A kiszedett főfal által határolt teljes épületrészt jellemezte, hogv a szétterített, nagyobbrészt a falkiszedésekből származó kőanyag alatt közvetlenül, határozott, sok paticsot, agyagtégla töredéket és faszenet tartalmazó pusztulási szintet találtunk. A pusztulási rétegben több, helyben összelapult, összeállítható konyhaedényt, megolvadt üvegedényt, elszórt vaseszközöket, és egv letört dárdahegvet találtunk, melyek együttesen utaltak az épületrész erőszakos, tűz általi pusztulására. A pusztulási réteg fölötti kövek, és maguk a falkiszcdések pedig a pusztítás után, még a római korban az épület ezen részének tudatos felszámolását mutatják. Az átlagosan 10 centiméter vastag pusztulási réteg alatt az épület jelentős részén, főként északon tömör, kőzűzalékos-apróköves járószinteket bonthattunk ki, a járószint megújítására csak a már említett pillér közelében láthattunk példát. A „bejárati komplexumot" körülvevő, elkerített terület határait is megismerhettük nyugati és déli iramban. Ezeket a felszínre alapozott, száraz falazatú kőfalak jelölték ki. A nyugati kerítésfal (3. kép, 23) alsó három kősóra csaknem 4 méter hosszan maradt fenn. (10. kép) Ez a falszakasz folytatása a 8. épület alatt feltárt nyugati kerítésfalnak. A kerítés és az épület között itt egv keskeny (körülbelül 1 méter széles) folyósószerű átjáró alakult ki, (3. kép: 24) aminek a felszínén szintén aprókövcs bcdöngöléssel alakítottak ki járófelületet. Ez az átjáró az épülettől délre eső kisebb hátsó udvarra (3. kép: 23) vagy kertre vezetett. A hátsó udvar szélessége mintegy 3,5 méter volt, szilárd járófelületet itt nem alakítottak ki, de az épület használatának megfeleltethető szinten igen sok háztartási hulladékot, elsősorban kerámiatöredéket találtunk kiszórva. A déli, hegy felőli fragments and charcoal lay beneath the scattered stone material mostly coining from pulled-down walls. Crushed kitchen ware which can be refit, molten glass vessels, scattered iron tools and a broken spearhead yvere found in the destruction layer. Together these objects attest to the destruction of the building in an aggressive fire. The stones above the destruction laver and the removed walls show that this part of the building was deliberately destroyed in the roman Period. Compact floor levels of rubble and gravel were uncovered over a large part of the building, especially in the north, under the on-average 10 cm thick destruction layer. The renewal of the floor level could only be demonstrated near the above-mentioned pillar. The borders of the enclosed area around the "entrance complex" could also be identified in the west and the south. The outlines of thee rooms were formed bv dry-wall stone walls established on the ground surface. Only the lower three stone rows were preserved along a length of 4 m from the western fencing wall. (Fig. 3: 23, Fig. 10) This marks the continuation of the western fencing wall brought to light m the area under future building no. 8. A narrow (ea. 1 m wide) eorridor-likc passage was formed here between the fence and the building. (Fig. 3: 24) The floor level surface of the corridor was constructed from rammed gravel. This passage mav have led to the small backyard (Fig. 3: 25) or garden south of the building. The width of the backyard was about 3.5 m. It did not have a solid floor level. A very large amount of household refuse, especially ceramic shards, were thrown here at a level concurrent with the time the building was in use. Only a short stretch of the southern fencing wall survived towards the