A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)

Szondázó jellegű és megelőző feltárások az úgynevezett Testvérhegyi villa területén és környezetében (Havas Zoltán)

ami az úgynevezett 3, villaépület keleti ('G' jelű) sarkához csatlakozik be, onnan délkelet felé tart, s a völgy felől határolja a Garády S. által feltárt sírokat, Bithynia Severn sírkertjének lelőhelyét. Az elsőként megnyitott szondaárkunkban a falat nem találtuk meg, mint utóbb kiderült, annak vonala északabbra húzódik. Azt már itt is rögzíthettük, hogy a korábbi tereprendezések miatt a római réteg a másutt tapasztaltnál jóval közelebb jelentkezik a jelenlegi felszínhez, továbbá, hogy a réteg erősen lejt északkelet felé. A másodikként, nyugatabbra megnyitott kisebb felületben (II. szonda) aztán sikerült feltárnunk a részben bolygatott fal 2 méteres szakaszát. Ezen a szakaszon a fal szélessége az egy métert is eléri. A kötőanyag nélküli falazat alsó 2-3 kősóra maradt fenn. Meglepetést okozott, hogv ez alatt a fal alatt 30 centiméterrel, egy csaknem teljesen azonos nyomvonalú másik kőkonstrukciót is találtunk, mely anyagában, szerkezetében azonban inkább a 22. épület területén talált támfalra emlékeztet. (6. kép) A kevés kísérő lelet, és a rétegtani helyzet alapján mindkét objektum római korra keltezhető. A falak keleti folytatásának, záródásának tisztázása, pontosabb értelmezésük további feltárást igényel. A 15. tervezett épület területén, azaz az 1. villaépület, és az 1. és 3. villaépületek közti rész északi előterében északnyugatdélkeleti irányú, 22 méter hosszú szonda-árkot nyitottunk. Árkunkkal érintettük a Garády Sándor által I. és VIE számokkal jelölt kutatóárkokat, továbbá a 2003. évi IV szonda keleti szélét. Főként téglákból álló római leletanyag már a gépi bontással elért szinten jelentkezett, a felület mélyítése után néhány (beásott) objektumot tárhattunk fel. Az említett objektumok jelentkezési szintje alatt 10-15 centiméAnothcr bench ran parallel to the one described above, 6 m to the southeast (closer to the hill ridge). Its much more clearly constructed stretch was uncovered on the territory of modern-building no. 22. Here, it was possible to follow the circa I m wide dry wall along a length of 7.5 m. It was constructed from stones that were 10-20 em in size and collected from the region. It can be interpreted as a simpler kind of retaining wall. (Fig. S) The retaining wall survived to a height of 50-60 em. The poor, vet uniformly Roman material found above and in front of it, leaves no doubt about how it should be dated. The so-called villa buildings (Fig. 3) On the territory of modern-building no. 10, we expected to find the wall known along a length of 27 m from the former excavation. It joined the eastern ('G') corner of the so-called villa building no. 3, then ran southwards and bordered the graves unearthed by S. Garády, the site of Bithynia Severn's graveyard, on the side of the valley. We could not find the wall m the first test trench. Eater we found that it ran more to the north. Nevertheless, we could observe that here the Roman period layer appeared much closer to the actual surface due to earlier landscaping activity, and that this layer sharply sloped to northeast. On the second, smaller surface (test trench II) opened farther to the west, a 2 m long fragment of the partly disturbed wall came to light. Here the width of the wall reached 1 m. The lower 2-3 stone rows from the dry wall have been preserved. We were astonished to find another stone construction with a nearly identical orientation 30 cm under this wall. Its material and structure was reminiscent of the retaining wall found on the territory