A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)

Szondázó jellegű és megelőző feltárások az úgynevezett Testvérhegyi villa területén és környezetében (Havas Zoltán)

ásatás II. szondájának nyugati veget, rámpáját. A dokumentált felület keleti részén szórtan jelentkező tégla töredékek jelezték a 2003-ban dokumentált omladék közelségét, összefüggő omladékot azonban nem találtunk. Az idén megnyitott felület közepén a h egv vonulatával párhuzamosan végigvonuló apróköves, kavicsos sáv az egykori felszín enyhe törését jelezte. A felszínalakulat mesterséges jellegét aláhúzták azok a szabályos (5,4 m) közökben lerakott, néhány lapos kőből álló csoportok, mclvck esetleg tartozhattak valamilyen fa konstrukcióhoz is, bár ennek konkrét nyomát nem sikerült megtalálnunk. A szórt, aprókövek által jelzett lejtős felszín felett Maximianus 301-ben vert follisát találtuk. Tekintettel arra, hogy a közeli omladékra utaló tégla töredékek elsősorban az apró köves felszín alatt kerültek elő, az érem antequem datálhatja az omladék keletkezését. Hat méterrel délkeletre, a (hegygerinchez közelebb) húzódik az az előbbivel párhuzamos tereplépcső, aminek egy jóval határozottabban kiépített szakaszát a 22. tervezett épület területén tárhattuk fel. Itt 7,5 méter hosszan követhettünk egy kötőanyag nélkül, a körnvéken gyűjthető, 10-20 centiméteres kövekből rakott, hozzávetőleg 1 méter széles objektumot, amit egyszerűbb támfalként értelmezhetünk. (5. kép) A támfal 50-60 centiméter magasan maradt fenn, a felette, illetve előterében előkerült szegényes, de az egyöntetűen római leletanvag nem hagy kétséget a keltezés felől. Az úgynevezett villaépületek (3. kép) A 10. tervezett épület területén, a korábbi ásatási eredmények alapján annak az összesen 27 méter hosszan ismert nyomvonalú falnak az előbukkanását vártuk, 7. kép: 90 centiméter széles fal az úgynevezett villaépületek északkeleti előterében Fig. 7: 90 cm wide wall in the Northeastern foreground of the so-called villa buildings tered in 2005 although we could not locate a coherent debris laver. In the centre of this year's excavation surface, a strip of rubble and pebbles running parallel to the hill indicated a slight divide in the contemporary surface. The regularly placed groups of a few stone slabs (at a distance of 5.4 m from each other) emphasised the artificial origin of this divide. The slabs may also have been part of some kind of a wooden construction, but no definite trace remained to support this idea. Above the sloping level of scattered rubble, a Maximian s follis minted in AD 501 was discovered. As the brick fragments that indicate the nearby debris appeared mostly under the rubble laver, the coin provides an ante quem dating for the debris.