A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2005. évben

kelet-nyugati keréknyomokkal barázdált járószint következett. Ez utóbbiból Caracalla császár ezüstdenárja került elő. A járószint alatt ismét a víz munkájára lehetett következtetni a fekete agyagos és apró csigákból álló rétegekből. A feltehetően későrómai, vizes környezetre utaló rétegsor létrejöttében szerepe lehetett a közeli vízvezeték pillérsorának is: az elfolyó víz okozhatta a kisebb állóvizek, „csigás" rétegek kialakulását. A vizes környezetre utaló rétegsor alatt többé-kevésbé vízszintesre planírozott szintek következtek: több rétegben, foltszerűen, apró tégladarabos, agyagtéglás, homokos, habarcs- és vakolatdarabos omladékok mutatkoztak. A planírozási rétegekből, omladékokból nagv menynviségű kerámia, terra sigíllata és építési töredék származik, köztük nagvobb agvagtégladarabok is. Feltűnő, hogv az elplanírozott omladékok iránya minden esetben északnyugat-délkeleti volt, csakúgy, mint az omladékok alatt mutatkozó, 80 centiméter széles falé. (3. kép) Ez utóbbinak alapjait agyagba rakták, felmenő részéből esak egv rövid szakaszt tudtunk dokumentálni. A teljes feléilcten egyenesen végighúzódó, nyugat felé kissé megélőit, osztófal nélküli fal funkcióját nem lehetett megállapítani, mint ahogy a fal alapozási mélységéről, az omladékok stratigráfiai viszonyairól sem sikerült adatokat gyűjtenünk a leendő épületalap sckélvcbb mélysége miatt. A feltárás eredményei azonban mindenképpen sok új információval gazdagították a polgárváros északi városfalán kívüli beépítettségről alkotott képünket: a városfaltól valamivel több, mint 100 méterre északra, az észak-déli főútvonal és a vízvezeték pillérsora között továbbra is kell kőfalas építményekkel számolnunk (épület, esetleg talán kerítésfal?) amely feltehetően az észak-déli irányú főút nyomvonalát követte. Az épület (?) falát még a római korban visszabontották, agvagtéglás, fehér vakolattal rendelkező felmenő szakaszát gondosan elplanírozták. A relatív nagv mennyiségű terra sigíllata leletanyag (ösz3. kép: Északnyugatdélkeleti irányú római kori fal és omladéka