A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2005. évben

szes leletanyag 17%-a) lakó, vagy reprezentatív célú funkciót sejtet. Az épület omladékai felett - feltehetően a későrómai időszakban - már a víz az úr, a közeli vízvezetékből elfolyó víz állóvizeket, vizenyős környezetet eredményezhetett. Ï. Láng Orsolya irodalom: ZSIDI 1984 - Zsidi P: 87. Római út. IIrsz.: 23266/2. BudRég 23 (1984) 472. 3. Budapest, III. ker., Nánási út 39., Hrsz.: 23761/2 A terület az aquincumi polgárvárostól északkeletre, a Duna partján található. A római korban ezen a szakaszon észak felé a limesút futott, amit őrtornyok, illetve valószínűleg útállomások, fogadók szegélyeztek. (NAGY 1973, 122) A telektől délre (III. ker., Nánási út 5-7.) a 2004. évben folytatott kutatásaink során kelet—nyugati irányéi, a Duna felé futó, V keresztmetszetéi és egy észak-déli irányú árkot dokumentálhattunk, (LÁNC; 2005,224) A fentiek alapján tehát útrészletet, esetleg további árkokat vártunk a telken. A terület keleti, Duna parti és a nyugati részen lakópark épéil. Az összesen négy felületen ős- és római kori objektumok egyaránt mutatkoztak, igen sok újkori bolygatással, modern épületalappal. A terület keleti, Duna-parti részén az igen erős tereplejtést az újkorban közel 2 méter vastagságú feltöltéssel egvenlítették ki, alatta régészeti szempontból negatív talajosodott rétegsor volt megfigyelhető. A rétegsor legalján sárga agyagos, szigetszerű kiemelkeelést regisztráltunk, ennek felületén beásás, cölöphely és egy északkelet-délnyugati, illetve észak-déli irányú keskeny árok volt megfigyelhető. A leletanyag és az objektumok Szilas G. régész meghatározása alapján őskoriak voltak. A jelenségek funkcióját, illetve nagyobb öszszefüggéseket nem sikerült megállapítani. Nyugat felé, a Nánási útnál a terület erőteljesen emelkedett. Itt a vékony újkori feltöltés alatt homogén, sárga homokrétegződést dokumentáltunk, amelynek felületén a római korra keltezhető, átlagosan 1-2 méter széles és 0,6-1,2 méter mély; két észak-eléli és három kelet-nyugati irányú, egymást metsző árkok vonalai mutatkoztak. (4. kép) Az objektumok betöltése minden esetben sötét, vagy kevertbarna homokos anyagú volt. A három kelet-nyugati irányú árok közéi! a déli és az északi teknős aljú, míg a középső V keresztmetszetéi, betöltéséből szürke, behúzott peremű tányér nagyobb darabja került elő, az árok alján elszórtan, de hosszabb szakaszon kövek feküdtek. Az árok nyugati szakasza a víz pusztító ereje miatt igen szabálytalan volt, metszetéből ítélve meg is újíthatták. A metszetek alapján megállapítható volt, hogv az észak-déli, illetve kelet-nvugati irányú árkok metszették egymást, tehát a római korban legalább két árokrendszerrel lehet számolni a területen. A feltárás során tehát egyrészt sikerült lokalizálni egv őskori lelőhelyet, amely - Mindszenty A. és Horváth Z. geológusok meghatározása szerint - valószínűleg egykori Duna-sziget magaslatán alakult ki, majd az évszázadok során feltöltődött és nyugat felé emelkedő területet a római korban V alakú, kelet-nyugati és észak-déli irányú árkokkal „csatornázták". A most előkerült árkok - méretben, formában és mélységben