A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

A Ladik utcai temető újabb részletének feltárása (Budai Balogh Tibor)

mutatott. A hét téglasíron kívül, a helyben hamvasztásos, nagy méretű sír fölé is emeltek téglából tetőszerkezetet, itt azonban sem a sírgödör oldalát, sem az alját nem bélelték ki téglákkal. A valódi háztetőkhöz hasonlóan a gerincet ebben az esetben is imbrexekkel fedték le. A két alla cappuccina épült sír egyike meszelt .sm/)e77sura-téglákból készült. A sír konstrukciójában, a bolygatás ellenére is épen került elő. Szokatlan vaskossága miatt, az építők az imhrexek használatától eltekintettek. Az árok déli végében feltárt sírkert téglasírjai közül többet habarccsal fogtak össze. Egy esetben fehér, két esetben sötétvörösre színezett habarcsot alkalmaztak. A sírkerten kívüli téglasírokat földbe rakták. Az egyszerűbb, föld- és fakoporsós sírok kevés kivételtől eltekintve érintetlenek voltak. A tégla és kőláda síroknál költségesebb síremlékek a kutatott sávban nem kerültek elő, közeli - és egyébként korábban már dokumentált - jelenlétüket (ZSIDI 1997, 1 19-120) a telek nyugati szélén szórványosan előkerülő faragott kövek révén idén is érzékeltük. A bolygatatlan sírokon mérhettük le a kevés melléklet elhelyezésének általános elvét, amely magyarázatképpen szolgál arra a tényre, hogy a rabolt sírok közötti területekről is csak csekély mennyiségű leletet tudtunk gyűjteni. Feltűnő volt a terra sigillata, az egyéb importból származó, és a helyi igényesebb kerámiafajták, azon túl az üvegedények teljes hiánya, valamint a mindössze 3 darab mécses. (7. kép) Az ép kerámialelctck egyesével fordultak elő a sírokban, túlnyomó többségben szürke házi típusok voltak. Ezzel szemben, gyakori volt az éremmelléklet, amelyet rendszerint a halott egvik markába zártak, mindössze egv esetben cappuccina constructed graves was made of whitewashed suspensura bricks. The construction of the grave remained intact despite the disturbances. Due to the unusual solidit\' of the grave, the builders did not use imbrices. Some of the brick graves in the graveyard in the southern end of the trench were reinforced with mortar. In one case, the mortar was white, in two eases it was coloured dark red. Beyond the gravevard, the brick graves were simply laid into the earth. The simpler shaft graves and burials in wooden coffins were mostly intact. No sepulchres more expensive than the brick and stone casket graves were uncovered in the investigated zone. 1 heir documented presence nearby (ZSIDI 1997, 110-120) was indicated by scattered pieces of dressed stones on the western edge of the lot. l'he general principle behind the positioning of the few grave-goods could he estimated from the undisturbed graves. It explains why only a few finds could be collected even in the territory between the violated graves. The lack of Samian wares and other imported ceramic goods and local, more exquisite pottery types was conspicuous, similarly to the total absence of glass vessels and the occurrence of only 3 lamps. (Fig. 7) The intact ceramic finds occurred individually in graves and were mostly grey household types. At the same time, coins were common. These were usually put into one of the hands of the dead. A funeral obulus was found near the mouth of the deceased in only one burial. Despite the situation outlined above, silver grave goods, especially rings, were common. A military-type brooch and a silver hairpin also came to light.